Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 6. szám - Aczél Géza: (kontra)galopp (javított utószinkron) (vers)

tudatod aljára leszivárog megcsúfolva a hivatás titkon

[remélt rejtett lényegét s a hiányban már alig várod a sodródást valami másra de hát akkor épp

[az volt gyönyörű a szenvedésben hogy egyetlen mozdulatnak sem hiányzott égi mása a

[maszatolás a teljes kis ént nyugalmas mozdulásokkal kitöltötte s mire fürge lábad elé ért a

[leköszönő nap árnyékos gödre utólagos élménnyé vált az édes álom azt a fáradtságot máig

[megkívánom akár a lágy tündérmesékbe áthajtó víg ligetet melyben legnagyobb bölcsesség valami

[sosem horzsolt kíváncsi szeretet egymás meleg arcát megérinteni a vénülő ember persze ezt a

[hangulatot már nem leli a régi élményt szűkülő tekintete mögé bemozizza mire az állandó

[kopásoktól puhára ernyedt izma a visszakívánkozás labilis erőterében meg-megáll olykor a

[szülői háznak magasodik föl lelki teodolittal bemért pontja és útba igazít még a halál

[mellyel minden hozzánk ragaszkodó ősünk szembeszállt aztán érthetetlenül elhagyta ereje a

[fólkarcolt kamaszkor így megtapadt tragédiákkal tele lebegve és feldolgozatlanul időnként a

[laikus hétköznapokra visszahull kilazítva az emlékezés pontos menetét és rozsdás gurigaként

[gurulnak szerteszét agyadban az ötvenes évek még az sem biztos az elejét megélted s

[a kronológia csak egy nagy ábránd melyet nem fedez rekonstruáló szándék ám hogy a törpe élet

[nehogy ferdén kivágott papír- masékká váljék úgy ahogy befoltozod a biológiai

[folytonossággal gyanúsított hézagot majd aludni kellene rá egy jó nagyot de eme képességét is a

[bámészkodó a múlt ködében feledé

39