Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Grecsó Krisztián: The Toors
Grecsó Krisztián The Toors Pacskónak Egy kéthúros, roskatag dobgitár miatt. Azzal kezdődött. Pontosabban nem kéthúros volt, rendes méretre szabták, tehát hat, ám a 'D-G-H' és 'E6' húrok, az állomány vékonyabb része, hiányzott róla, jómagam soha nem láttam, hogy lett volna a nyakon két madzagnál több. Karcolások, matricák, vignetták, több helyen golyóstollal firkált ábrák voltak a testén, ronda darab. A meglévő két húr túlhúzva, és a fogdosástól csupa zsír. Ez volt az első hangszer, amit korlátozás nélkül a kezembe vehettem. Másodikos tanuló voltam a Kufsteinben raboskodó magyar költőről elnevezett gimnáziumban, megnyúlt kamasz, de bizonyos szempontból már férfi. Pontosabban felnőtt. Albérletes. Végtelenül, korlátok nélkül szabad. Csongrád városának három tízemeletes panelházának egyikében béreltem harmadmagam- mal lakást, háromezer forintot adtunk érte havonta, meg a rezsi. A Körös-torok városának platánsoros központjában mindössze három tízemeletes panelt építettek a hetvenes évek végén, körben meghagyták a régi, száraz kapus polgárházakat, a széles alföldi utcák úgy jöttek bele a „tiziknek" nevezett panelek idomtalan terébe, mintha erek lennének, és egy dohogva dobogó öreg szív felé tartanának. A „tizik" mögött a Zeneiskola szecessziós épülete állt, előtte meg az elhanyagolt, szocreál városi buszmegálló. Kényszerből béreltük azt a lakást, mert eltanácsoltak minket a kollégiumból. A szabadság mértéke és mennyisége egyik napról a másikra fölfoghatatlan lett, kitárult Csongrád ligetes, gátoldalaktól, holtágaktól taglalt rónája, és berajzoltuk benne a mi szentháromságunkat: a „tizitől" a Ligeten át a gimnáziumig, onnan meg a lánykollégiumig, ahol az ebédet kaptuk. A tanulószoba, íróasztal, íróeszközök, tankönyvek és füzetek hiánya körülményessé tette a tanulást, ám melegágya volt valamiféle dohos nosztalgiának, a kilencvenes évek eleji rock and roll virtusnak. A forma duhaj volt meg zabolátlan. A legkevésbé sem konkrét. Mégis... egyre erősebben tartalomra vágyott. A városi tisztiorvosi szolgálat vizitje közben jutott eszembe, hogy a szilaj tartás önmagában kevés. Igába hajtom kamasz nagyravágyásom. Fényre és szeretetre vágytam, leginkább pedig az osztálytársnőim figyelmére. Az önmegvalósítás vágya olyan erővel tört rám, ahogyan a lányokat kívántam meg akkoriban, haraggal és hasba maró fájdalommal, de negyedórát még tűrnöm kellett, a városi tisztiorvos kitartóan kellemetlenkedett, meg akarta tudni, miért lettek szalmonella-fertőzöttek a barátaim. És hogy hol tartjuk a mosogatószert. Azt feleltem, a mosogatószer éppen elfogyott. Ami pedig a hármas megbetegedést 40
