Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 6. szám - Aczél Géza: (kontra)galopp (javított utószinkron) (vers)
csak a kétkerekű az érdem az iskolai térképen messze virít az [egzotikus nép hatalmas sárga foltja nem ütközöl beléjük ha anyád elzavar a hímes menti [boltba csak kopott híradókból jön át a sok szolga dolga és a rozsdásan tekert láncok [kerepelése mivel a bravúrnak azért itt helyben sincsen vége a gyerek a kormányt még kátyús [utakon se fogja legfeljebb arra nincs alkalmas talonja hogy mutat a mai gazdagok fekvő [rendőrös betonja árnyas utcákban két merev döccenés között ha pedig a csibész valami kókadt [fának vagy alattomos tégláknak ütközött na bumm néhány alapos horzsolás volt a veszte [melyet anyáskodóan fújkáltak meg a szomszédos csajok ha a recsegő rádió befejezte az ókorban [még füstjelekkel indult szabó családot a műfaj persze leginkább nagyapáéknál virágzott [kik a falra szegezett apró rádiónak nagyokat odamondogattak s a virtuális tenyészet misztikus [része lett az eleven csapatnak ahogy az elaggott bernath shaiv élő és fantom közt [kevergetni kezdték a képet az éterből lejövő laza históriákhoz gyakrabban beszéltek mint a [vaskapun bezuhogó unokákhoz ki mondja meg a mezei fejleményben hol az átok a ravaszul [félrevivő szeretet hol a korhoz alkalmazkodás törékeny gondja mely fölsegítette ezt a félig [jobbágy népet valami méltóbb városi alomra a civilizáció gyanús billoga alatt no az élet [azért akkor sokkal egyszerűbb volt közhelyekbe mártva a karaván haladt miként szőrös hernyók [a kerti almafákon öregapám kacskaringós szavakkal kék rézgáliccal ráfog s noha ma már [a pirosán irdalt parmen szinte muzeális érték az öreg ráncosnak induló kezéből a gyerek [számára egyszerű szerénység szomját és éhségét oltani belül most a múló idő szomorkás [robaját hallani mert hiába tágul a tér a gyerekkorból rengeteg ízes gyümölcsnek vége [sodródik nagy leszakadt évszakokkal az ártatlan ízlelés reménye melyhez vak nosztalgiák között [már nem tudsz visszatapogatni csak a bizonyítatlan szégyen marad mint mikor egy [kényszeredett hakni felemás érzése