Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója

pontosulnak (Lázár köré). Podesztának pedig a régi olasz városállamok vezetőjét nevezték, illetve - éppen olasz mintára - régiesen a polgármestert.

Ez a cikk, amely a Juhász székfoglalója utáni eseményeket rögzíti, meg sem említi Juhász nevét. Két költő azonban mégis megjelenik benne: Pósa Lajosnak, „a kitűnő költőnek, akit büszkén vall tagjának a társaság" a hiányát idézik fel benne, míg Móra Ferenc, a műkedvelő költő két névaláírás nélküli strófával van jelen. így Juhász székfoglalója paradox módon két verssel gyarapította - Móra életművét. Juhász-rögtönzéseknek jobban örültünk volna; mert ő - mint a Dugonics Társaság frissen felavatott költője - is írhatott volna helyettük másikat, ahogy jobb periódusaiban szokása volt alkalmi verset, pl. üdvözletét, köszöntőt vagy verses dedikációt gyorsan papírra vetni.

Azt csak remélni lehet, hogy a Lázár Györgynek írt levél is előkerül. Addig ez a Pósának küldött jókívánság tehát Juhász első olyan levele, melyet a Dugonics Társaság tagjaként és a tagokkal együtt írt alá. így akár afféle beavatásként is értelmezhető: Juhász Gyula ismét és végleg szegedi költő lett. És bár a szakolcai és makói magány évei alatt bekövetkezett lelki töréssel, „pályája és lendülete e megbicsaklásával, sajátos mód, megteremtődött benne a »szögedi írókhoz« való kapcsolatának érzelmi föltétele",40 a város többet nyert vele.

40 Lengyel András: lm.

107