Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója
Talán az történt, hogy a Makói Újság tudósítója valóban jelen volt a Dugonics Társaság felolvasóestjén, lejegyezte a csak szóban elhangzott címet, és a Szeged és Vidéke versközlését kontaminálta saját jegyzetével. Tévedésébe belejátszhatott, hogy az Ének a végekről máshonnan ismerős cím: Balassi Bálint egy versét szokták így emlegetni - itt is tévesen. A Balassa-kódex Hatvanegyedik darabját, a „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett..." kezdetű, Egy katonaének című verset Sík Sándor is a fenti, téves címen idézi a Balassa-strófa ismertetésénél az 1947-48-ban írt, de csak a hagyatékból, 2000-ben megjelent Az olvasás tudománya című munkájában. A Juhász-életmű mai ismerete szerint azonban az látszik biztosnak, hogy nincs a költőnek Ének a végekről című verse. * A felolvasóest végén, a közönség távozása után, néhány tag és pár illusztris vendég együtt maradt, és megírták a képeslapot. Ennek történetéről az egyik jelenlévő (aláíró) - feltehetően Kisteleki Ede, a Szegedi Napló munkatársa - szintén beszámolt egy rövid cikkben: „Lázár György és Pósa Lajos. Úgy kerül egymás mellé ez a két név, hogy Balogh Józsefié úrhölgy a Dugonics Társaság tegnapi felolvasó ülésén két Dugonics-szobros képeslapot íratott alá a társaság tagjaival. Az egyik a beteg Lázár Györgynek volt címezve, a társaság elnökének, a másik Pósa Lajosnak, a kitűnő költőnek, akit büszkén vall tagjának a társaság, s aki mostanában szintén gyöngélkedett. A finom és gyöngéd ötletet, hogy a társaság két kitűnőségét üdvözölni kell az első őszi felolvasó ülésről, örömmel fogadták a tagok, és valamennyien aláírták a képeslapra rögtönzött rigmusokat. A Lázár Györgyöt köszöntő lapnak ez volt a szövege: Szépen összegyűltünk, soká el is ültünk, De szerves egésszé ma még se kögültünk, A villanyos mécset busán nézte Veszta: Ez is szebben ég, ha itt lesz a podeszta. Pósát, a költőt ezekkel a sorokkal köszöntötték a Dugonicsok: Míg kint az őszi szél sírva fosztogatja A platánok ágát, El-elemlegetjük nótatermő fádnak Örök ifjúságát. "39 A cikkben idézett második vers majdnem megegyezik a képeslapra írt verssel; talán a cikk szerzője jegyezte le rosszul vagy emlékezett rá pontatlanul, vagy maga Móra, aki a Szegedi Napló szerkesztőségében esetleg lediktálta őket a cikkhez. Az első sor szövegeltérése („Mikor" helyett „Míg kint") mellett a vers ortográfiája is megváltozott: a kézirattól eltérően a nyomtatásban a sorok nagybetűvel kezdődnek - éppen a hagyományoknak megfelelően. Az idézett első vers azonban teljesen újdonság. Szerzője minden bizonnyal ugyancsak Móra lehet. A négysoros két szava igényel csak némi magyarázatot. A kögültünk a régi magyar fejlemény kög szó ragozott alakja; a kög több jelentése közül a versbe leginkább a 'kör/körvonal', illetve a 'középpont7 illik, tehát - elsősorban a versíró Móra, majd névleges ráhagyással az aláírók szerint is - Lázár nélkül nem egységesülnek (körré), vagy nem köz39 [Kisteleki Ede?:] Lázár György és Pósa Lajos. SZN, 1913. okt. 28. 6. 106
