Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója
sága a nyugatosokkal, akikben ha annyi született költészet volna, amennyi tanultság, igazán a magyar irodalom aranykora hajnalodott volna fel velük.« [...] S hogy e szembeállítása teljes legyen, közvetlenül az idézett mondat után ott a kijelentés: Juhász, Móra szerint, »Isten szíve szerint való poéta«, azaz - ellentétben a nyugatosokkal, akik csak »tanultak« - »igazi« költő."34 35 A felolvasással kapcsolatban azonban egy érdekes textológiai probléma is felvetül. A három szegedi napilap egy-egy verset közölt a székfoglalón elhangzottak közül. „Verseiből, melyeket hálás és kitörő tetszés követett, ide iktatjuk legszebbet, melynek címe: Áldott az este" - írta a Délmagyarország. A Szegedi Napló cikkének végén ez áll: „A hallgatóságban egyenkint is, külön-külön tetszést keltett minden felolvasott költeménye, melyek közül a következőt közöljük mutatóba, mint a költőnk fájdalmasan szegedi vonatkozásait", és közölték az Atyámhoz megyek című verset. A Szeged és Vidéke pedig Juhász Isten háta mögött című költeményét hozta. A Makói Újság cikkének bevezetője szerint „a fólolvasó ülés kiváló érdekessége volt Juhász Gyulának, az országszerte méltán népszerű, kedves poétának székfoglalója, amelynek kapcsán a szegedi lapok a legnagyobb dicséret hangján emlékeznek meg a makói főgimnázium jeles, fiatal professzoráról" 35 majd kivonatolta a három cikket, és a verseket is átvette mind. Csakhogy a makói lap „saját tudósítója" szerint a Szeged és Vidéke Juhász „fölolvasott négy szép költeményéből" az Ének a végekről címűt közölte. Juhász ezek szerint négy verset olvasott fel, három ismertet és egy ismeretlent. Ének a végekről című költeményét ugyanis Juhász Gyulának mind a mai napig nem ismerünk. Annál is érthetetlenebb, hogy Szalatnai Rezső - egyébként kiváló - könyvében megismétlődik ez az adat, bár nála Juhász már „csak" „három versét olvasta fel a Társaság ülésén: Ének a végekről, Atyámhoz megyek és Áldott az este címűeket, a háromból tehát kettő szakolcai költemény volt. Az Ének a végekről új verset takart, Szegeden írt szakolcai strófákat. A Szeged és Vidéke nyomban közli is, és hozzáteszi, hogy a Dugonics Társaság ülésén olvasta fel a költő s a három közül ez tetszett legjobban. Ez a vers az Isten háta mögött, a »bús kaszinóval«, ahol »Gvadányi képe fáj«. Minden sorából árad a Nyitra megyei városka levegője. Formája is illik a sajátos hangulat áradásához. "36 Ezek szerint az Isten háta mögött és az Ének a végekről egy és ugyanaz a vers lenne, illetve az Ének a végekről csupán egy címvariáns? A vers kézirata fennmaradt, s több mindenről tanúskodik. Először is arról, hogy téves az Isten háta mögött első közlésének (Szeged és Vidéke, 1913. okt. 27.) azon információja, miszerint a vers erre az alkalomra született: a kézirat tanúsága szerint Juhász ezt is korábban, még februárban írta Szakolcán.37 Talán maga Juhász vezette föl úgy versét, mint újat. A kézirat a címről is bővebb útmutatást ad: az Isten háta mögött eredeti címe a kéziraton Honvágy nagyon messze volt, és a kritikai kiadás szerint pedig „a végleges címet talán Móricz Zsigmond ugyanilyen című, 1911-ben megjelent regénye ihlette".38 A vers nem sokkal később a Vasárnapi Újságban is megjelent, de már Talán... címmel. Ének a végekről - erről szó nincs. Mi történhetett tehát? Ha a vers nem is, talán a cím valóban alkalmi, s a felolvasásra „született". De még ez sem magyarázza, hogy lett a Szeged és Vidéke által még helyesen közölt Isten háta mögött címből a Makói Újságban Ének a végekről. 34 Lengyel András: lm. - Móra cikke: Új versek. SzN, 1915. jan. 10. In.: Uő.: Szegedi tulipános láda. Bp., 1964.1. köt. 92-93. 35 Juhász Gyula székfoglalója. Egy makói professzor irodalmi sikere. 36 Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja. Bp., 1962. 252. 37 JGYÖM 2:448. 38 JGYÖM 2:449. 105
