Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 5. szám - Bíró-Balogh Tamás: Juhász Gyula szegedi székfoglalója
Ugyancsak Móra javította ki az eredetileg rosszul írt címzést: a „Törökbálind [!] / / Kossúth Lajos útcza 529." sorokat áthúzta, s föléjük írta: „Budapest / VIII. József-utca 53." A levél címzettje Pósa Lajos (1850-1914) költő, ifjúsági író, újságíró, a Dugonics Társaság egyik alapítója. Nem véletlen, hogy éppen Móra írta neki a verset: Pósa fedezte fel őt mint ifjúsági írót. (Később pedig Móra mondta Pósa temetésén a Társaság nevében a beszédet.) A levél aláírói: Kőhegyi Lajos (1853-1924) kórházi főorvos; Falta Marcell (1867-1951) orvos, a Dugonics Társaság számvizsgálója; Farkas Árpád (1877-1943) mérnök, a szegedi csatornahálózat kidolgozója; Nagy Zoltán (1870-1938) törvényszéki tanácselnök, a Szegedi Napló munkatársa; Fekete Ipoly (1858-1939) paptanár, a Társaság tagja; a Homok Cserzy Mihály (1865-1925) író és borbélymester általánosan ismert írói neve volt; Domokos László (1882-1973) író, újságíró, a Társaság tagja; Dr. Eisenstein, később Mészáros Károly (1877-1926) nőorvos; Kisteleki Ede (1861-1931) újságíró, író, költő, a Szegedi Napló munkatársa; Kovács János (1852-1918) távíróhivatali főnök, néprajztudós, a Társaság alelnöke, Szalay József (1870-1937) ekkor Hódmezővásárhely rendőrkapitánya, jeles könyv- és kéziratgyűjtő, bibliográfus (1917-től a Társaság elnöke), valamint Juhász Gyula (1883-1937) és - név nélkül - Móra Ferenc (1879-1934). A levelet Balogh Józsefné szül. Bakos Gizella fogalmazta - ő jótékonysági mozgalmak tevékeny résztvevője volt (férje Balogh József [1855-1928] árvaházi igazgató, egyben anyakönyvvezető).3 Az aláírók között Tömörkény Istvánnak (1866-1917), a Társaság főtitkárának hiánya lehet feltűnő, ő ekkor éppen az aradi kultúrpalota avatásán lépett fel, továbbá hiányzik róla a „szeretett beteg polgármester” Lázár György (1851-1915), a Társaság alapító (1892) és akkori elnöke. A levél keltezési dátuma Baloghné kézírásával a lap képes felén a SZEGED szó mellett áll: „913 okt 26.", de az ugyanekkor kelt postabélyegző dátuma is jól olvasható. Jeles dátum volt ez Juhász életében: ekkor tartotta székfoglalóját a Dugonics Társaságban. Legalább hét éve várt erre a megtiszteltetésre. 1907. december 4-én levélben panaszolta Rozsnyay Kálmánnak: „A Dugonits [!] társaság tagválasztásán kibuktatott. "4 Ennek okait egyaránt kell a városban és a költőben keresni. Juhász ekkor még huszonéves, ifjú poéta volt, aki Babitscsal és Kosztolányival készült a magyar költészet megújítására, erősen bírálta a város kulturális jellegét, pontosabban jellegtelenségét: „A városnak nem volt és nincs irodalma, mert nem volt története, múltja és nincs egyéni jellege. Itten nem volt soha irodalmi fészek. A magyar irodalom itt nem időzött, nem táborozott és nem kötött békét soha. [...] Az itteni városi író voltaképpen csak magyar író. Valójában átutazó Pest felé. Magyarságot, tősgyökeres valamit hagy talán ebben a bevándorlókból összeállt, múlt nélküli »Lesz« városban? [...] Az itteni városi írókról Itten nehéz beszélni. Nagyon közel vannak hozzám és egymáshoz. A kritika csak világvárosban lehetséges, ahol levágják azt az írót, aki a másik kávéházba jár, és megveregetik a vállát annak az írónak, akinek a vállai a közelben vannak. Mert ellenkező esetben a fülét húzzák meg a kritikusnak, ha közel van! Az itteni városi írókat - ha érnek valamit - előbb-utóbb úgyis meglátja és - elnyeli Budapest. Ki tudja, talán támad egyszer egy itteni író, aki Budapestet nyeli el! De annak meglehetősen óriásnak kell lennie. Addig marad Itten, ami volt: a magyar írók feltételes megállóhelye. "5 Kemény mondanivalójához erős szavakat használt, és bár bírálata jogos volt, mégis kontraproduktiv: nem tette őt elismertebbé annak a városnak a szemében, melyet bírált. Célt tévesztett, illetve pontosabban: nagyon is talált, de a kritikát nem muszáj mindenkinek megfogadnia és bírnia. 3 E két adatért köszönet Dr. Apró Ferencnek. 4 JGYÖM 9. köt. Levelezés I. 1900-1922. S. a. r.: Belia György. Bp., 1981. 162. 5 Juhász Gyula: A szegedi irodalom. SzéV, 1906. júl. 15. In: JGYÖM 5:81-84. 97
