Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
8. jelenet. Bázel, Overbeck egyetemi dolgozószobája, 1897 késő ősze OVERBECK: Mindketten nagyon hálásak vagyunk, igazgató úr, hogy időt szakított ránk. Az ön Friedematt Klinikán szerzett páratlan gyakorlata sokat segíthet Jensen professzor eredményeinek kiértékelésében. WILLE: Félek, hogy túlértékel, professzor úr! Ma sem mondhatok sokkal többet, mint hét esztendeje, mikor Nietzschét az általam vezetett intézménybe szállították. Ami pedig az eredményeket illeti... JENSEN: (ingerülten) ...azok nincsenek! Értse meg, Overbeck! (szótagolva) Nin-cse-nek! Két év telt el a jogok Förster asszonyra való átruházása óta. Heti átlagosan két találkozás után semmivel sem tudunk többet Nietzschéről, mint előtte. Ha nem akarjuk tovább kínozni magunkat azzal, hogy ennek a páratlan szellemnek a leépülését végignézzük, csak egyetlen lehetőségünk marad: feladni. WILLE: Jensen professzornak orvosi szempontból sajnos igaza van. Az érzelmi elszegényedés és a fizikai leépülés Nietzsche esetében kéz a kézben halad. Alighanem eddig is csak a gondos ápolás tartotta életben. Ámde most, hogy... JENSEN: Semmilyen értékelhető információt nem várhat egy olyan betegtől, Overbeck, akinek fogalma sincs arról, hogy az életében meghatározó szerepet játszó édesanyja néhány hónapja meghalt. Mikor a séta szokásos idejében nem Franziska asszony, hanem egy idegen ápolónő jelent meg a szobájában, szó nélkül vette a kalapját és vele is elment sétálni. Az érdektelenségnek, vagy ha orvosilag akarja hallani, anhedonianak ez a folyamata visszafordíthatatlan. OVERBECK: Orvosi szempontok! Mindig az orvosi szempontok! Az eszükbe sem jutott, hogy Fritz esetleg így védekezik mindaz ellen, ami körülötte folyik? JENSEN: Ezt a lehetőséget elméletben nem zárhatjuk ki. Annyi azonban bizonyos, hogy Fritz az elmúlt két esztendő alatt semmilyen jelét sem adta annak, hogy így lenne. WILLE: Azt hiszem, Jensen professzor megfogalmazása túlságosan tekintettel volt az ön érzékenységére, Overbeck úr. Nietzsche betegsége előrehaladtával rohamosan institucionalizálódik. Ez azt jelenti, hogy egyre inkább csak az érdekli a világból, hogy mindennapi kakaóját időben szolgálják fel, és mindennap ugyanakkor kísérjék el a sétájára. Fogalma sincs kiadói jogokról, sem azokról a látogatókról, akik emelvényre ültetve bámulják őt a Silberblick-villa fogadószobájában. Saját világában él, és valószínűleg nem is emlékszik arra, hogy valaha könyveket írt. Szelleme régen eltűnt előlünk a belső útvesztő valamelyik kanyarulatában. Ne tévessze meg, professzor, ha fizikai alakját még látja! 74
