Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
OVERBECK: Ezzel azt akarják értésemre adni, hogy minden esély elveszett, hogy Förster asszony hazug Nietzsche-képével szemben a valódi Nietzschét mutassuk meg a világnak? JENSEN: (szomorúan) A világ egyszer majd talán a műveiből megismeri az igazi Nietzschét, barátom. Akkorra mind Elisabeth, mind a, szerencsére, végleg kirúgott Koegel hazugságai rég feledésbe merülnek. Nyugodjon bele abba, amit megváltoztatni nem tud, Overbeck! Magát semmilyen szemrehányás sem érheti. Addig kísértük Nietzschét az útján, amíg lehetett. Most elérkezett az idő, hogy elengedjük a kezét. OVERBECK: (keserűen) Karnyújtásnyira tőlünk a legnagyszerűbb mítosz, amelyet az európai szellem a görögök óta álmodott. Mi pedig hagyjuk, hogy hazugok és kapzsi szélhámosok kiárusítsák! JENSEN: Maga is jól tudja, Overbeck, hogy az emberfölötti ember mítosza nemcsak a legszebb, de a legveszélyesebb álom is. Nem kevesebbet tesz ugyanis, mint az ember törékeny kezébe helyezi önnön tökéletesedése lehetőségét. Isten és minden transzcendens szempont kiiktatásával. Vannak az óborhoz hasonlító mítoszok: idő kell, amíg a világ számára befogadhatóvá válnak. Ki tudja, Nietzsche álmának befogadásához vajon nem mostani meghamisításának poklát kell-e megjárnia? OVERBECK: (keserűen) Mind orvosi, mind kultúrtörténeti szempontból sarokba szorítottak az urak. Vitatkozni már nem tudok, de kérni még igen... Egyetlen utolsó esélyt... WILLE: Orvosi szempontból értelmetlen vállalkozásnak tartom. JENSEN: Én nemkülönben. OVERBECK: Az utókor iránti másra át nem ruházható felelősségünk most talán felülírhatja az orvosi szempontokat. JENSEN: Értse meg jól, Overbeck! Senki sem kérheti számon rajtunk, ha egy végső stádiumát élő skizofrén beteget békén hagyunk a saját világában! WILLE: Az ellenkezőjét viszont igen! Gondoljon Förster asszony csípős megjegyzéseire, hogy Jensen professzor látogatásai mennyire felzaklatják „szegény beteg bátyját"! A magam részéről, már csak a klinikám hírneve miatt sem vehetek részt egy ilyen... hm, mondjuk így: kísérletben. OVERBECK: Megértem. Akkor magától kérek egy utolsó esélyt, Jensen! Ha nem az utókorért, akkor a saját lelkűnkért! Azért, hogy tisztán állhassunk majd az Úristen színe elé: mi mindent megtettünk azért, hogy egy hidegfejű gyilkosok és 75
