Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
JENSEN: Kérem, Overbeck, értse meg! Fritz bezárta, vagy éppen most zárja be maga mögött örökre a saját tudata labirintusának ajtaját. A mögötte lévő világba csak annyi időre pillanthatunk be, amennyire az előre kiszámíthatatlan időben érkező világos pillanatai megengedik. És... amennyire ő hajlandó ebben a remissios állapotban betekintést nyújtani nekünk oda. OVERBECK: Nem gondolja, hogy a körülötte és életműve körül folyó aljas harc miatt ez nekünk, barátainak kötelességünk is, hogy az igazi Nietzsche képét, bármilyen töredékes formában is, de megőrizzük? JENSEN: Az orvos legrosszabb esetben a részleges korrekció, a legjobban a teljes gyógyítás szándékával avatkozik be a hasonló folyamatokba. Ebben az esetben azonban egyik lehetőséget sem látom. OVERBECK: (hevesen) És a morális szempontok?! Annak felelőssége, hogy pillanatnyilag maga az egyetlen, akinek szakmájából adódóan lehetősége van arra, hogy a hamisított Nietzsche-képpel egy másikat szegezzen szembe?! JENSEN: Ez a kép legfeljebb egy szenvedő, beteg, a világból kiszakadt és a maga világába zárt, mindnyájunktól elszakadt vagy elhagyott ember arcát mutathatja! A maga nyelvén fogalmazva, a saját gondolatvilága keresztjére szegezett megváltóét, akinek arcán soha nem fénylik már fel az ember istenképűségének fénye! OVERBECK: Vagy éppen ebben a helyzetben fénylik fel igazán!... (vált csendesen) Bocsásson meg, ha elragadtattam magam! Megértem a szempontjait és nem akarom meggyőzni semmiről, ami orvosi és erkölcsi értékrendjével ellenkezik. JENSEN: (elgondolkozva) Nézem itt az irodájában ezt a mérhetetlen sok teológai könyvet. Nem tudom, csak sejtem, hogy mind valami olyasmiről beszélhet, amit emberi nyelven aligha tudunk elmondani... Bocsássa meg a természettudós szájába nem illő kérdést. Miért engedi Isten, hogy ez történjen az egyik legszebb ajándékával, amelyet emberi formában nekünk, hétköznapi embereknek adott? OVERBECK: Nem tudom, barátom. De adok egy tanácsot magának! Meneküljön azoktól a teológusoktól, akik azt híresztelik magukról, hogy a Gondviselés szándékaiba látnak! Talán így menti ki Isten Fritzet ebből a hozzá méltatlanná vált világból. (kis szünet) Vagy így ad időt és lehetőséget az embernek... JENSEN: (keserűen) Időt? Lehetőséget? Ugyan mire? OVERBECK: Arra, hogy a világ a számára valaha elhangzott legmegrázóbb üzenet befogadására felkészüljön. 63
