Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
JENSEN: (keserűen) És közben a mi törékeny, halandó lelkiismeretünkre helyezi ennek minden terhét... (kis szünet) Búcsúzom, barátom!... Készüljön maga is! Azt hiszem a napokban mégis élnünk kell Franziska Nietzsche Naumburgba invitáló meghívásával... 5. jelenet. Naumburg, 1895. április, a Nietzsche-archívum szalonja ELISABETH: (a sértett nőiesség hangján) Köszönöm, hogy bokros szerkesztői teendői mellett végre időt szakított rám is, dr. Koegel. Bíztam benne, hogy a közöttünk lévő (kétértelműen) bizalmas viszony alapján feljogosítva érzi magát, hogy ezt külön kérésem nélkül is megtegye. KOEGEL: Úgy gondoltam, az utazás fáradalmai erősen megviselték asszonyom, ezért bátorkodtam tartózkodni a zavarásától... ELISABETH: Ó igen, az utazás! Csodálatos volt, Koegel, higgye el! Az a szeretet és tisztelet, amely mindenfelől áradt felém... Németország szellemi császárnője leszek hamarosan. (lelkesen) Azt az elismerést, amit drága betegünk egészségesen nem ért el, azt mi betegsége révén most mind megkapjuk. (elérzékenyülve) Szegény Fritzchenem... annyira szeretlek. Talán mégis jót tett veled Overbeck, mikor irigységből a Friedemattba szállított... (tárgyilagosra váltva) Csak ne tettek volna fel annyi filozófiai kérdést! Különösen azzal a szerencsétlen Antikrisztustöl vannak odáig az újságírók. Néha már szinte igazi filozófusnak éreztem magam! Erről jut eszembe! Sils-Mariában megismerkedtem egy igazi kékvérű bárónővel, aki éppen most ír könyvet szegény bátyámról. Képzelje, ő doktorált is filozófiából. Lehet, hogy egyszer még én is ezt fogom tenni. Van egy cousine-ja. Fess, harmincas úriember, aki még udvarolgatott is nekem. Persze, csak módjával. Azt hiszem zavarta, hogy Nietzsche húga vagyok... (csiklandósan) Meglátja, Koegel, a végén még beházasodom az európai arisztokráciába. De most más fontos dolgokról szeretnék beszélni magával. KOEGEL: Parancsoljon velem, asszonyom! ELISABETH: Ugyan, ne legyen már ilyen hivatalos, Koegel! A mi (megnyomva a szót) kapcsolatunkban ez a bizalmatlanság jele. Tudja jól, hogy abban a szerencsétlen Zerbst-ügyben mennyit tettem a maga karrierjének egyengetéséért. KOEGEL: Hálás is vagyok érte, asszonyom. Dr. Zerbst amorális módon azt terjesztette rólam, hogy nem értek a filológiához. Ráadásul a munkaidő jelentős részét inkább asszonyom, mint Nietzsche úr kéziratainak társaságában töltöm. ELISABETH: Hagyjuk ezt, Koegel! Nem csináltam maga előtt sem titkot belőle, hogy azonnal felvettem a kapcsolatot a kiadóval. Biztosítottam Naumannt arról, hogy a magába vetett bizalmam töretlen, dr. Zerbstet pedig elbocsátottam. Ez a 64
