Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 4. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben)
OVERBECK: Ez mit jelent pontosan? JENSEN: Azt jelenti, hogy a saját személyiség valamilyen, feltehetően gyerekkorban elszenvedett sérülés hatására, alternatív személyiséget vagy személyiségeket hoz létre. Ez utóbbiak segítenek elviselni azokat a nehézségeket, melyekkel ő maga nem tud megküzdeni. OVERBECK: Dionüszosz... Antikrisztus... Az üres szobában önmagával folytatott gyilkos hangú perlekedések... Isten legyen irgalmas hozzánk! Egy elmebeteg zseni, akinek munkái egyre inkább egy maroknyi pénz és hírnévéhes szélhámos kezébe kerülnek! Kérem, mondja, hogy téved! Vagy legalább azt, hogy szegény Fritz már nem érzékeli mindazt, ami körülötte folyik! JENSEN: Szerencsére egyre kevésbé érzékeli. Napjait a kerekes székében vagy a pamlagon tölti. Bár a betegség természetéhez hozzátartozik a spontán remissio, azaz a világos pillanatok hosszabb-rövidebb megjelenése, Fritz olyan úton indult el, melyen egyre kevésbé tudjuk követni. Az, hogy beszélgetésünk során értelmes mondatokat is tudtam vele váltani, sajnos nem teszi érvénytelenné a diagnózis helyességét. OVERBECK: (kétségbeesetten) Akkor a csapda bezárult. A konc a marakodó hiénák elé vettetett. Még pár év, és néhányunkon kívül senki sem fogja tudni, hogy valójában ki volt Nietzsche. (kis gondolkodás után) Maga azonban talán még segíthet, professzor! JENSEN: Én? Bár tehetném! A betegség előrehaladását senki nem tudja feltartóztatni. A következő fázis a pszichomotoros funkciók lelassulása, például a nye- lési nehézségek megjelenése lesz. Ez azt eredményezheti, hogy a beteg... Legyen erős, barátom! Akár evés közben is megfulladhat. OVERBECK: És a Nietzsche által életre hívott magánmitológia megfejtése? Az egyetlen szolgálat, amit még tehetünk neki?! JENSEN: Tudja, hogy korábban magam is gondoltam erre. A leépülés gyorsasága miatt azonban azt hiszem, már ez is csak részlegesen lehetséges. Fritz egy sor ősi szimbólumot használt a beszélgetésünkben. Labirintusról, tükörről beszélt. Az első a lélektan nyelvére fordítva a tudatalatti világára utal, a második arra, hogy ez mennyire tükrözi a betegnek önmagáról alkotott képét. Fritz esetében tudatos énről egyre kevésbé beszélhetünk. Kísérletet tehetünk az általa használt szimbólumok értelmezésére, de a betegség végső kimenetelét tekintve, ezt a beteg öncélú kínzásának érzem. Ezt pedig szakmai meggyőződésem és Fritz iránti barátságom egyaránt tiltja. OVERBECK: Vagyis valamilyen lehetőséget mégiscsak lát... 62
