Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Arany Mihály: „A valóság osztható” (Valóság és megismerés Christoph Ransmayr regényeiben)

„romantikus hőstípus"29, míg a másik oldalon a tudást, ismeretet kereső kutató alakja rajzolódik ki. Payer tervei - mint a szélességi rekord megdöntése, illetve a polgárok tiszteletének kivívása, az örök hírnév elnyerése - a történet során közvetetten, a regény végén viszont közvetlenül is hiábavalónak, értelmetlennek bizonyulnak. Az expedíció szárazföldi parancsnoka, aki nem tudta elérni és teljességében meghódítani az Északi- sarkot, végül festeni kezd - az ismeret(elmélet) helyét átveszi az esztétika. A regényben található képek is, mintegy a szerző „metagesztusaként", a szövegek és a képek közötti kontraszthatásra játszanak rá. Az értéktelennek bizonyuló felfedezett föld csendje a közelgő háború zajának ellenképe lesz, és előrevetíti Az utolsó világban kibontakozó ember nélküli képet. „Állítom: a néma most jön rá, hogy mégis paradicsomot fedezett fel."30 Weyprecht tudományos kutatásai, fáradozásai a felmérhető felmérésére és a „megmérhetetlen mérhetővé tételére" is eredménytelennek bizonyulnak. A valóság nem mérhető - a való rekonstruálhatóságának és megragadhatóságának lehetetlensége fejeződik ki több szinten is a műben, miközben mégis megszületik a vágy a világ meghódítására,31 ha a reális térben nem kivitelezhető, akkor majd a mitikusban, a szövegek szintjén.

A szkepszis, a kritika jelenléte és a szöveg alapján rekonstruálható (illetve rekonstru- álhatatlan) történet az olvasót is bevonja a megismeréssel folytatott játékba.32 A valóságlátás szempontjából olyan jelenséget emel ki a regény, amit a megismerés paradoxonának is nevezhetünk. Az expedíció tagjai naplójukban - közeledve az Északi-sarkhoz és megzavarodva a nap járásától - egy norvég városba, Tromsöbe történő megérkezésük napját hárman (Brosch, Payer és Kirsch) háromféle dátummal látják el. Az elbeszélő mégis azt mondja, elfogadja mind a három dátumot: „Mert egy nap valós csak annak az embernek a tudatában lehet, aki azt át is élte"33 34, illetve: „Mert egy nap soha nem lehet valóságosabb, mint egy olyan ember tudatában, aki azt átélte. ',34 A paradoxon pontosan az, hogy nem létezik a szubjektumtól független, illetve attól eltávolítható valóság, hanem csak szubjektumok által meg-/átélt, azokon átszűrt valóságod vannak: „a valóság osztható". Aki megéli a valóságot, az közvetít leghitelesebben, ugyanakkor éppen ő nem rendelkezhet külső (vagy egyszerűen csak más) nézőponttal, ugyanis az adott világ összes törvényének alá van vetve észlelése, egész valója. Az adott valóságdarabot a naplótöredékek hivatottak reprezentálni, de az újraalkotás elbeszélői síkján a szövegek szerzői nincsenek jelen. Az empirikus valóságkép felszámolódik.35 A felfedezés, feltérképezés és a névadás a valóságban való orientálódás, az ahhoz való kötődés gesztusát fejezi ki. A név mint az ismeret jelölője definiálódik - az addig ismeretlen földdarab felfedezése után Ferenc József-föld lesz. Az elbeszélő Mazzini füzeteit, kéziratait is elnevezi: „ Úgy bántam a feljegyzésekkel, ahogy országával, névtelen öblökkel, fokokkal és szorosokkal minden felfedező bánik - elkereszteltem őket. Semmi se legyen névtelen. "36 Az utolsó világ Cottája is neve megkeresésére indul egy újból felfedezett világban, amely kijelöli az ő helyét is a szövegvalóságban.

29 Fröhlich 2001, 57.

30 Ransmayr 2003, 250.

31 Vö. Fröhlich 2001, 60.

32 Uo„ 57.

33 Ransmayr 1999a, 43.

34 Ransmayr 2003, 37.

35 Vö. Fröhlich 2001, 54.

36 Ransmayr 2003, 169.

99