Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)

A Londonban megjelenő The Economist The World 2003 című mellékletében a világ fegyverkereskedelmének megoszlásáról ez áll:

USA 45%

Anglia 17%

Oroszország 13%

Franciaország 4%

Moje zycie (Életem) címmel válogatás jelent meg Ireneusz Kania fordításában Mircea Eliade 1941 és 1985 között írt naplójából. Ebben a szerző a nyugati ember sajátos egzisztenciális helyzetének kifejeződését a filozófiára jellemző nihilizmus, a társadalmi etikára jellemző anarchia és a politikára jellemző erőszak mellett a művészetben megjelenő rútság, unalom, banalitás térnyerésében látja.

2003. 04. 11.

Varsóban író-olvasó találkozó a rzeszówi Nowa Okolica Poetów című folyóirat köréhez tartozó költőkkel. Először a csoport vezetője, Stanislaw Dluski olvasott fel: „hogy a tűznek bőséges lakomája legyen". Wojciech Kass: „dicsérjük kicsiny életünket, égessük kicsiny tábortüzeinket". Grzegorz Kociuba: „ennyi nekem elég". Jacek Napiórkowski: „Megyek az utcán, amely véget ért."

Személyes hangvételű, halk költészet, távol a zajtól, ricsajtól, amely nem férkőzik be ebbe a költői világba, nem jut benne neki hely. Bátortalan líra ez, amely nem versenyez a nagy, szintetikus epikával, de a vitát, az összeütközést is kerüli. Ilyeneket mondanak:- a nagy narráció bomlásának korában élünk;- túl hamar hirdették ki a romantika végét.

Ahogy ott ülünk, a fiatal költőket hallgatva, odahajol hozzám Julia Hartwig, s így szól: „Látod, mennyi jó költő van köztünk! A világban több ezer. Mi lesz velük? Mennyi különleges érzékenység! Mi lesz vele?"

Aztán szót kér, és egyszer csak ezt mondja: „néha a költészet hiábavalóságának érzése fog el".

Április 13-án megírtam az Utazások Hérodotosszal első két oldalát. Meglátjuk, hogyan tovább.

2003. április 19.

Az évek múlásával egyre gyakrabban nézek, teljesen önkéntelenül, az órámra. Ilyenkor mindig csodálkozással vegyes megrökönyödést érzek: „Már kilenc óra!" (reggel). „Már nyolc óra!" (este). Még sosem fordult elő, hogy elégedetten jelentettem volna ki: „Á, még csak kilenc óra!" vagy: „Á, még csak nyolc óra!".

Az én időm rohan, nem lassít, egy pillanatra sem áll meg.

Jerzy Lozinski filozófussal beszélgetek. Egyetértésre jutunk abban, hogy mivel megváltoztatni nem tudjuk a világot, legalább arra kell törekednünk, hogy megfigyeljük, megnevezzük, alkossunk nyelvet, fogalmazzunk meg olyan jelenségeket, amelyek eddig nem léteztek, s ezért nem is definiálták azokat. Mert csak egy

64