Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Kapuściński, Ryszard - Szenyán Erzsébet: Lapidárium VI. (3. rész)
Napjainkban egyre láthatóbbá válik a szegénység egy újabb vonása - az, hogy öröklődik. Hogy nemzedékről nemzedékre száll. A gyermek szegény szülőktől születik, szegénységben nevelkedik, amelyet aztán ő is átad saját utódainak. Ez az öröklődési tendencia hozzájárul a gettómentalitás kialakulásához, amely minden, saját sorsa foglyaként élő nyomorultnak a gondolkodására jellemző. Az Adam Elbanowski fordításában Autobiografia címmel megjelent Borges- műben a szerző már nem vállal közösséget fiatalkori rossz műveinek mértékte- lenségével, azt mondja, hogy azokat valaki más írta. És ifjúkori önhitt, némiképp dogmatikus önmagával sem érez már semmiféle kapcsolatot, véleménye szerint ugyanis a kifinomult stílus használata hiúságból eredő hiba, márpedig az igazi írásművészet szerénységet követel. Amerika iraki háborúja mindkét oldalon nagymértékben az elitek, a patrícius klánok háborúja. Nézzék csak meg vezető embereiket: hol látjuk Busht? Palotában. Huszeint szintén palotában. És Bin Laden is palotában született, nevelkedett. A nép itt csak áldozat, ágyútöltelék. Azok az anyák, akik fiaik holtteste fölött zokognak, szegény, egyszerű asszonyok. A páni félelemben menekülő tömegek nagyobb részt asszonyokból, gyermekekből állnak. A nép szemében gyűlöletes minden háború, azzal a nép sosem jár jól, ellenkezőleg - elveszti házát, vagyonát, ha ugyan nem az életét is. Félek a tömegtől. Ritkán félek az egyes embertől, mindig szorongok viszont a tömegtől, még ha hatalmas, örvendező tömeg is. Tudom ugyanis, hogy a vidám, jókedvű embermassza milyen könnyen, milyen hamar - a másodperc tört része alatt - válhat dühöngő vadállattá. A tömegben ugyanis együtt van az összes lehetséges emberi viselkedésforma- a jó szándékú lelkesedéstől kezdve a gyilkos dühig, s hogy ezen erők közül melyik tör felszínre, azt a tömeget megmozdító, cselekvésre indító robbanószer- kezet milyensége dönti el. Ezért van meghatározó jelentősége annak, hogy ki és milyen jelszóval áll a tömeg élére. Az ókori görögök legfontosabb etikai normája a helyes mérték megtartása volt- a szophrozüné (vagyis az arany középút, a bölcs mérséklet). Ezért ítélték el a hübriszt, vagyis a mértékletesség hiányát, a felfuvalkodottságot, nagyravágyást, arroganciát. „Minden korban és minden népben voltak nagy fejek, kisebb fejek és fejecskék. Az emberek minden korban tele voltak panasszal egészségi állapotuk, vagyoni helyzetük, érdemeik el nem ismerése miatt, ám azt sosem lehetett hallani, hogy valaki saját ostobasága miatt panaszkodnék; könnyen beláthatjuk hát, hogy az emberek minden korban elégedettek az eszükkel". (Franciszek S. Jezierski, Ktos piszqcy z Warszaxvy [Egy varsói írástudó], 1790) „Ülök itthon begubózva és írok [...], kevés olyan embert látok, akinek valamilyen kapcsolata volna a közélettel. Csak annyit hallani, hogy folyton veszekszenek". (Adam Mickiewicz levele Kajsiewiczhez 1833 novemberéből) 58
