Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
FRANZISKA NIETZSCHE: (bizonytalanul) Hogyne... persze... bár az én koromban egy ilyen feladat ellátása... ELISABETH: (negédesen) Ugyan, ugyan... Az én mamácskám a legfiatalosabb egész Naumburgban! Mint orvos maga nem így látja, Jensen? JENSEN: (Elisabethez) Beszéljünk világosan, asszonyom! Attól tartok, hogy Binswanger igazgató úr nem szívesen látná Fritzet e klinika falain kívül. Ami pedig azt illeti, erre orvosi szempontból alapos okai vannak. ELISABETH: Miképpen pénzügyi szempontból is természetesen. Ezt talán non sans raison gondolom, n'est pás, uraim? Apropó! Kérem, Overbeck, juttassa el hozzám Fritz bázeli kezelésének és a torinói költözésnek a számláját. A család magától értetődően minden költséget magára vállal. OVERBECK: Már mindkét számlát kiegyenlítettem, asszonyom, és természetesen semmilyen ellenszolgáltatásra nem tartok igényt. Megtiszteltetésnek tartom, hogy legalább ebben segíthettem. ELISABETH: Köszönöm. Nagyon lovagias. Tekintsük elégtételnek azért, hogy Fritzet nem megfelelő kórházi személyzet kezére bízta. OVERBECK: (meglepetten) Ezt hogy érti, asszonyom? ELISABETH: Pontosan tudja, hogyan értem, professzor! Tisztában vagyok vele, hogy a maga bátyámhoz fűződő úgynevezett régi barátsága félreérthetetlen rivalizálást leplez. Egy nagy hatású filozófus elmegyógyintézetbe zárása pedig köztudottan felér az őt tisztelő közvélemény előtti nyilvános lejáratással. A bosz- szúállásnak ez az alantas módja pedig, szegény boldogult férjem életének kálváriája mutatja, egy bizonyos embercsoport bevett szokása! OVERBECK: Ha a származásom úgynevezett tisztaságában kételkedik, asz- szonyom, azt hajlandó vagyok Fritz iránti tiszteletből és jó ízlésből meg nem hallottnak tekinteni. Ha viszont abban, hogy a legjobb szándék vezérelt a beteg ellátásában... JENSEN: (dühösen közbevágva) Elég volt ebből! Fritz Torinóból való elszállításáért és elhelyezéséért minden erkölcsi és orvosi felelősség engem terhel. Ha pedig az én szakértelmemben kételkedik, asszonyom... ELISABETH: (visszavonulva, némi iróniával) Szó sincs róla, Jensen! Szó sincs róla!... Hiszen maga a családunk régi barátja, ugyebár... JENSEN: A család bizonyos tagjainak barátja, ha megengedi, asszonyom. BINSWANGER: (békítő szándékkal) Asszonyom, mint szakorvos, és (megnyomva a szót) nem mint e klinika vezetője kötelességemnek tartom, hogy felhívjam 34
