Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)

NIETZSCHE: (sírásba hajlón) Látod, ők legalább hűségesek.

HANG (2): (enyhe gúnnyal) Csak nem vádol valakit, Nietzsche? A filozófus tükröt tart, de nem ítélkezik. Valamikor ezt mondta nekem, ugye? Én pedig jó tanítvány vagyok...

NIETZSCHE: (a Hanghoz) Hitvány hála a mesternek, ha örökre tanítványok maradunk. Te pedig még az sem lettél! (folytatva az előző gondolatot) Sok madár inkább a fagyhalált vállalja, semhogy meleg éghajlatra szökjön, (tárgyilagosra váltva) Én, ha csak tehettem, télen délre menekültem a fagy elől. Sokszor nem volt még télikabátom sem, olyan szegény voltam. Szégyelltem az elrongyoló- dott kézelőimet, és cipőmbe befolyt a hóié. A szegénység álruhájában jártam, és restelkedtem miatta, míg a feladatomat fel nem ismertem. Nem tudtam, hogy én vagyok a leggazdagabb, aki mindig csak adhat. De ennek már örökre vége. (szomorú tárgyilagossággal) Az emberek nem adnak meleget. Olyan hideget árasztanak még maguk körül, mint Sils-Mariában a Surlei szikla tetején a hó. Az emberfölötti ember pedig a föld és az élőlények iránti túláradó szeretetével melegíti majd fel őket.

JENSEN: Emlékszel? Néha féltünk elmenni a nagy tölgyfákkal szegélyezett sétányon, mert azt hittük, hogy a varjak megtámadnak és elragadnak minket.

NIETZSCHE: Fényesek voltak, feketék, és félelmetesen csillogott apró szemük. Mintha egy kútba pillantanál. Nem mertem a szemükbe nézni. Meg talán nem is láttam odáig. Vaksi, koravén, boldogtalan gyerek voltam én, Carl... Anyámra emlékeztettek. A gyászruhájára, melyet a papa miatt hordott. Pedig az isteneket nem kell meggyászolni... A legmagányosabb gyerek voltam, aki valaha csak élt. Egyetlen szép emlékem sincs a gyermekkoromból. Mindent, ami jó bennem, az apámtól örököltem. Valahányszor viszont alantas ösztönöket fedezek fel magamban, az anyám és a húgom német vére vigyorog vissza rám önmagámból.

OVERBECK: Hogy mondhatsz ilyet, Fritz? Láma szeret téged. Nem emlékszel, mikor Bázelben tanítottál, még a háztartásodat is ő vezette.

NIETZSCHE: Tanítás? Halál. Láma kígyóhajú Gorgó-fő. Meneküljetek tőle! Gyermekkorom boldogtalanságának okozója. És felnőttkoromé. Gyűlölte íriszt... Ti Lounak ismeritek, de az csak a nektek látható alakja. Ő valójában istennő. Maga a szivárvány... Én csak 1879-ben születtem, mikor a bázeli tanári állásomról lemondtam. Harminchat éves voltam. Annyi idős, mint az apám, amikor meghalt. Vagy öregebb. Mindennél öregebb... Az istenek időtelenek.

HANG (3): Ügyelj a szavaidra, Fritz! Ideátról látszik csak igazán, hogy a halandók milyen törékenyek. Nem mindenikük füle képes elviselni azt, amit mondasz. Szavaid lelkűkben vihart kavarhatnak. Ez a vihar pedig úgy roppantja össze a világukról felépített illúzióikat, mint Sils-Mariában a fiatal fenyőket a hegyekből lezúduló hó.

19