Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)

NIETZSCHE: (a Hanghoz) Bocsáss meg, papa! Ők a barátaim, (folytatva a többiekhez) Közös időnk az egyetemmel, a tudománnyal és a világgal lejárt. Ne legyen bennetek sem fájdalom a búcsúzás miatt, barátaim. Minden elmúlik, és minden visszatér majd egyszer. Ezt üzeni nektek Engadinból, Sils-Mariából a Surlei szikla. Tőle kaptam a Zarathustrát ajándékba 1881 augusztusában, életem legboldogabb svájci nyarán. Hálából halhatatlanná teszem ezt a helyet. Durischék panziójához zarándokok csapatai járnak majd, hogy megnézzék a szobámat, ahol a hűvös őszi délutánokon a füstöt okádó kis kályha mellett, könnyező szemmel, sort sor alá tapogatva lejegyeztem nektek mindazt, amit Zarathustra üzent a világnak.

(kis szünet után)

A madaraktól pedig nagy butaság volt félni, Carl! Nem tudod, hogy a madarak mind-mind alküonikus lények? Pszüchopompok. Lélekvezetők. Hozzák-viszik a friss és megfáradt lelkeket a két világ között. Messzi északon élnek, ott, ahol Zeusz jégmadárrá változtatta Alküoné királynőt. Valahányszor születik egy ember, elhozzák a lelkét északról. A halála után pedig ugyanoda visszaviszik. Közben, míg keresik a rájuk bízott lélekhez rendelt testet, kétségbeesetten vijjognak, mintha sírnának, mert nem tudják teljesíteni a rájuk bízott feladatot. Én a fejfájós, álmatlan éjszakáimon, mikor már sem a Veronái, sem a Chloral nem segít, nagyon gyakran hallom a hangjukat. Te nem?

OVERBECK: (halkan Jensenhez) Minden készen áll az indulásra.

NIETZSCHE: (csodálkozva, értetlenül) Hogyan? Már indultok is?

JENSEN: Szeretnénk, ha te is velünk tartanál, Fritz.

NIETZSCHE: (csodálkozva) Miért mennék el ebből a kedves városból, ahol ismernek és szeretnek engem? A Piazza Carlo Alberton a térzenét vezénylő karmester külön a kedvemért játszat el mindig egy dalt, ha arra járok. A gyümölcsöskofák a legszebb darabokat válogatják ki nekem. Érted ezt, Carl? így kell filozófusnak lenni, nem az előadótermek lidérces homályában. Ő tudja, hogy én valójában ki vagyok.

OVERBECK: (türelmetlenül) A bérkocsi már megérkezett.

NIETZSCHE: (halkan, szinte motyogva) Bérkocsi....?! (tanácstalanul) lovak... kocsik... Mit akarhat mindenki azokkal a lovakkal?

JENSEN: (injekciót készít elő) Csak azért van szükségünk a kocsira, hogy gyorsabban odaérjünk a pályaudvarra! A tisztelőidet, az új isten híveit ugye, te sem szeretnéd sokáig várakoztatni? Tartsd ide a karod egy pillanatra, kérlek! Csak egy kis erősítőt adok neked, nehogy nagyon kifárasszon a rád váró ünneplés. Idejövet láttam, hogy a pályaudvaron a híveid egész tömege vár. Signore Fino

20