Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Pethő Sándor: Lovag, Halál és Ördög (Hangjáték két részben; első rész)
CSELÉDLÁNY: Istenem, ezt még hallgatni is halálos vétek! Mintha pörölne valakivel... Talán magával az ördöggel... (könyörögve) Kérem, uram, menjünk innen! Ki tudja, mire képes... FINO: (erélyesen) Ne nyavalyogj már! Meg kell szabadulni tőle, mielőtt híre megy, hogy Davide Fino egy őrültet tart a fedele alatt! Fuss a postára és táviratozz Bázelbe... (zavarban) annak a... hogy is hívják azt a professzort?... Tudod, a barátját..., aki pap is...?!... Overberg?... Nem! Overbeck, hogy azonnal jöjjön és szállítsa el innen! A lakbérhátralékot sem kell kifizetnie, csak vigye minél messzebbre! (A Cselédlány el) FINO: (utánakiáltva) És orvost is hozzon magával! (magában) Még csak az kéne, hogy az orvost is én fizessem! Szép kis újévi meglepetés! Egy hibbant filozófus az én házamban... Boldog 1890-es évet, signore Fino! 3. jelenet. Torino, 1890. január 7. A pályaudvaron és útban Nietzsche szállása felé (A pályaudvar zajait, Overbeck köhögését halljuk.) JENSEN: Ne vegye rossz néven, professzor, de ez az utazás egyáltalán nem tett jót az egészségének. Ha egyetért vele, szívesen adok magának valami csillapítót. (elgondolkozva, belső feszültséggel) Bármi elébe is nézünk, egy ráadásként érkező tüdőgyulladás egészen biztosan nem hiányzik hozzá... OVERBECK: Tizennyolc órányi vonatát, rosszul fűtött vasúti kocsi és (öniróniával) Antonelli szörnyű tornya ebben a szörnyű városban. Tudja, nem vagyok már fiatal, és ki nem állhatom Torinót. Erre már vagy harminc éve nem találok orvosságot. Mihelyst visszaindulunk, máris jobban leszek, higgye el. Bázelből táviratoztam Nietzsche szállásadójának. Megígérte, hogy elénk jön a pályaudvarra. Ha jól sejtem... FINO: Buon giomo, signore! Ha nem tévedek, Overbeck profeszor és... (zavarban) OVERBECK: Jensen professzor, pszichiáter, (rövid szünet után, bizonytalanul) Ha esetleg orvosi segítségre lenne szükség... FINO: Lesz, lesz, sajnos azt hiszem. OVERBECK: Pontosan mi történt, signore Fino? FINO: Semmi jót nem mondhatok, professore! Signore Nietzsche már napok óta nem enged be látogatókat. A szobájából hol halálos csönd, hol pedig hangos... (keresi a szót), hogy is mondjam... furcsán szaggatott... 10
