Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Albert Zsuzsa: Legenda Tóth Istvánról
Legenda Tóth Istvánról Összegyűjtötte Albert Zsuzsa- Albert Zsuzsa: Megrendítő ebben a szobában beszélgetni, ahol Tóth István már nem lehet jelen. Nagyon régen jártam itt először, a Magyar Rádió küldött Marosvásárhelyre, hogy Sütő Andrással készítsek riportot. Előtte idehozott engem Nagy Miklós, a vásárhelyi rádió munkatársa, aki kísérgetett, hogy ne tévedjek el ebben a városban, ahol először jártam. Miért hozott el Tóth Istvánhoz?- Nagy Miklós: Azért, mert arra gondoltam, hogy itt, Marosvásárhelyen a Somostető majdnem tetején, tehát a Nyár utcában lakik egy olyan fontos személyiség, olyan költő, író, nagy humanista műveltségű ember, akit érdemes a Magyar Rádió közönségével is megismertetni. Kár lett volna elszalasztani azt a lehetőséget, hogy egy ilyen egyéniséggel megismerkedjék a riporter is, be ne dobjuk a köztudatba azt a költészetet, amelyet Tóth Istvánnak köszönhetünk.- Albert Zs.: A lexikon azt írja Tóth Istvánról, hogy filozófus költő, a magyarországi latinság szakértője, irodalomtörténész, műfordító, népi indíttatású költő, olyan életművet alkotott, ami tanulságos is, élvezetes is, de sok vitára adott alkalmat. Máté Éva újságíróként foglalkozott Tóth István munkásságával.- Máté Éva: Nagyon furcsa az én vele kapcsolatos élményem. Tulajdonképpen harminc évet ölel fel, és harmincéves szünet is volt benne. De mindvégig nyomon követtem ezalatt a harminc év alatt a munkásságát. 1976-ban bukaresti televíziósként engem is ugyanúgy kiküldtek, mint téged, hogy készítsek vele egy interjút, illetve, hogy a vásárhelyi írókkal foglalkozzam. A művelődési rovatnál dolgoztam. Úgy emlékszem, akkor jelent meg neki egy verseskötete, az előtt halt meg az első felesége. Fenntartásokkal jöttem hozzá, mert nem tudtam, hogy fog fogadni. Tudtuk róla, hogy nagyon levert hangulatban van. Egy szeptemberi gyönyörű napon kerestem őt fel, én akkor fiatal lány voltam, és ebben a csodálatos kertben fogadott, ahol az élete nagy részét leélte. Nagyon kedvesen fogadott, de nagyon visszafogottan. Az egész kertnek volt egy olyan őszi megvilágítása, amit én az életben el nem tudtam felejteni, és mindig készültem vissza hozzá. És ő szívesen fogadott volna, de valahogy az élet úgy hozta, hogy csak mindig messziről néztem azt az embert, és azt a költészetet. Egy sorával valahogy úgy jellemzi magát, hogy ő mindig szállt, de nem szállt el. Ezt a sorát éreztem a legjellemzőbbnek, és mindig visszavágytam abból a bukaresti rohanó életből, amiben mi tévések éltünk, s általában az újságírók éltek, mindig a háttérben bennem volt az a hangulat és az a nyugalom, ami ebben a kertben volt, és mindig valahogy vágytam oda. Burján Emil szobrász, Fodor Imre a Székely Nemzeti Tanács elnöke és felesége, Gálfalvi György író, Gál Éva Emese író, Zeno Ghitulescu író, Máté Éva újságíró, Nagy Miklós Kund újságíró, valamint Gálné Esztegár Ildikó tanár, Kereső Attila orvos, Vájná György orvos, a gyergyógyentmiklósi irodalmi kör tagjainak történetei. 97
