Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - A líra/epika-(választó)vonalon (Zsávolya Zoltán 2007. őszi beszélgetése Petőcz Andrással)
ám ma már Párizsban él, és franciául ír. Vajon Kundera kirekeszthető a cseh írók közösségéből azért, mert ma már franciául ír? Nyilvánvalóan nem. Tudok olyan magyar írót említeni, aki szintén franciául ír: Ágota Kristóf. Művei, gondolkodása alapján én őt magyar írónak tartom, erről a közelmúltban magyarul is megjelent, Az analfabéta című önéletrajzi munkájához írt tanulmányomban meg is emlékezem. Hasonló példa Lukács György, aki magyar filozófus, bár meghatározó műveit németül írta. És visszamehetünk akár egészen Janus Pannoniusig. Mindebből az következik, hogy a magyar irodalomhoz való tartozás nem jelenti kizárólagosan a magyar nyelvhez kötődést. Lehet valaki magyar író anélkül is, hogy ezen a nyelven írna.- Vannak még (egykori) honfi- és „nyelvtársaink", akiket ismersz, vagy csak nagyobb rálátásod van a munkásságukra, és úgymond nemzetközi jelenséggé lettek? (Azért kérdezem ezt, mert véleményem szerint akad pár ilyen figura, de mintha kevesebb szó esne róluk itthon, mint talán megérdemelnék.) Persze, az idegen nyelven alkotó magyar írók száma egyre nő: Terézia Móra, Zsuzsa Bank, hogy csak még kettőt említsek. Ismert írók Európában. Szerintem alig van még egy kortárs magyar szerző, akinek a reputációjában akkora súllyal lennének jelen a külföldi irodalmi kapcsolatok, mint ahogyan ez esetedben alakul. Mesélj róluk, kérlek, s esetleg az ilyenfajta találkozások formájáról, színteréről: a nemzetközi írótábor műfajáról is!- Szerencsés vagyok, beszélek franciául, angolul, így valóban volt alkalmam néhányszor találkozni a legkülönbözőbb nemzetiségű írókkal Európában, illetve az Egyesült Államokban. Számomra az alkotóházak légköre igen inspirativ, nagyon jól tudok ilyen körülmények között dolgozni, legutóbbi regényem, az Idegenek néhány része egy francia alkotóházban vált véglegessé. Ugyanakkor van a nemzetközi irodalmi találkozókban valami elkedvetlenítő is: újból és újból el kell magyarázni írótársaknak, hogy magyarul is lehet írni, és hogy magyar nyelven milyen világirodalmi remekek születtek. Legutóbbi ilyen negatív élményem az volt, amikor egy magát mexikóinak valló, de New Yorkban élő és angolul alkotó író kérdezte meg tőlem, hogy Magyarországon tulajdonképpen milyen nyelven beszélnek az emberek.- Feltárásaidban, bemutatásaidban általában rendre visszatér az írószervezet, a szervezett intézményi interakció motívuma. Beszélgetésünk korábbi témájához, a társadalmi intézményesség kérdéséhez kanyarodhatnánk vissza ezek alapján másféleképpen. A sokfajta amerikai vagy EU-s kulturális intézmény között mekkora szerepét látod világviszonylatban az íróegyesületeknek és hasonlóknak? Itthon még maga az írótársadalom is elég keveset tud annak a szervezetnek, a Magyar PEN Clubnak a munkájáról, amely funkciója és „fogalma" alapján leginkább hivatott literátusságunk nemzetközi kapcsolattartásának biztosítására. Ennek jelenleg egyik alelnöke vagy.- Volt időszak, amikor úgy tűnt, hogy az írószervezeteknek nincs sok jelentőségük, mára talán ismét rálelnek a helyükre. A PEN Club is ilyen lehet, később, ha valódi szerepet vállal majd ismét, és megtalálja újból a forrásait. Minden írószervezet akkor képes működni, ha rájön arra, hogy a tagságért kell működni, ha valóban segíteni tudja az írókat a munkájukban. Egyelőre a magyar PEN Club még átmeneti állapotban van, a túlélésért küzd, így sok lehetőséget nem tud nyújtani. Ha egy írószervezet ösztöndíjakat, alkotóházi lehetőségeket ad a tagjainak, akkor betölti hivatását, ha nem, ha nincs meg, hogy mire is szerveződik, akkor nincs értelme a létezésének. Én azt remélem, hogy a sok-sok magyar írószervezet végre megtalálja a szerepét, amely szerep nem politikai, hanem nagyon is irodalmi lenne. 83
