Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 1. szám - Sándor Iván: A forgatókönyv
Oinomaosz minden kocsiverseny után maga vágja le egyetlen csapással a vesztes fejét. Az újabb kérőket elvezetik a kifüggesztett koponyák sora előtt. Hippodameia tudja, apja mindenkori győzelmének feltétele az, hogy bizalmasa, kocsihajtója, Mürtilosz meglazítja a versenytárs kocsijának kerekét tartó csapszeget. Az udvaron felsorakozik az őrség. Tíz sorban tíz-tíz harcos. Vassisakok, vaspajzsok, vasdárdák. A várfalon megszólalnak a dobok. Hippodameia mindig dobpergést hall. Almában is. Szeretne dallamot találni a hangzásban, de csak a tenger örökös morajlásához hasonlónak hallja a nem szűnő dobpergést. A király, amiként minden reggel, belép a szobájába. Az egyik szolgáló fehér fátylat borít Hippodameia meztelen testére, mindhárman kihátrálnak. Oinomaosz nézi a lányát: anyád ugyanilyen szép volt. Hippodameia lefekszik a vörösbársony huzatú kerevetre. Egyik lábát feljebb húzza. A fátylat lecsúsztatja felsőtestéről. Egyik kérőnek se te kellesz, mondja a király, a hatalom kell nekik. Tudod, hogy a várost csak én tudom megvédeni, tudod, hogy ezt mindenki tudja, nincs hát senki, önmagam számára sem újabb felfedeznivalóm. Hippodameia nyugtalan melle megfeszül. Arra gondol, hogy apja nem ismeri a város hangulatát, nem ismeri önmagát sem, azzal, amit kinyilvánít, titkolni akarja, hogy ezt ő maga is tudja. Hippodameia bizonyosnak tartja, hogy apjának vannak olyan ismeretei, amelyeket nem fed fel előtte, és apjának arról is van tudomása, hogy bizalmas fogathajtója, Mürtilosz éjszakánként felkeresi őt. Oinomaosz palotatermének erkélyén fogadja a parancsnokok jelentését. Sorban járulnak eléje. Meghajlással veszik tudomásul utasításait. A nap erősen tűz, bár nem látható az ónszínű felhők mögött. A bástyákon folyamatos a dobpergés. A király köpenye élénksárga, a bélése fekete. Szeretne a parancsadáson túl szót váltani valakivel. Nem tudja, miről, de vágyódik arra, amiről tudja, hogy nem valósulhat meg. Mürtilosz, a kocsihajtó nem visel vértet, nincs pallosa, hatalmasabb, mint bármelyik parancsnok. Beléptekor az őrt álló katonák a király intése nélkül is távoznak. Oinomaosz előrehajol a trónszékben, fürkészi Mürtilosz tekintetét. Vajon eltagad-e valamit, amikor majd megszólal. A kocsihajtó ismeri ezt a tekintetet. Ismeri ura bármilyen tekintetét, azt is, amelyikből kiolvassa, tudomása van róla, hogy az elmúlt éjszakát is a lányánál töltötte. Mürtilosz tudja, hogy a király addig nem veteti a fejét, amíg a kocsiját jól készíti fel és a megfelelő időben lazítja ki a versenyzők kocsijának kerekén a csapszegeket. Nem egyszerű a feladat, óvatosságot kíván, percnyi pontossággal kell végezni a mindennapos munkát. Pelopsznak nevezi magát, jelenti Mürtilosz. Mit tudsz róla? Az apja elbizakodottságában, amiért erőben, szépségben riválisának látta, meg akarta ölni. Túlélte a merényletet. Még erősebb, még szebb lett, mint annak előtte. A király int, soha nem kíván mások diadaláról hallani. Mindegyik erősebb és szebb akart lenni, de a koponyáik egyformák a várfalon. Erősebb és szebb mindegyiknél, ismétli Mürtilosz. 4
