Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (II. Hiányzás helye)

tenni ide, nincs ekkora elválaszt- hatás, hiszen az Arm And A Leg előtt is voltak sérüléseim (oldalrándulás, bordabaj, stb., de boka, térd etc.), s nem mondható, hogy közös nevezője a sietség, az ital, az ideges feldúltság lenne e dolgoknak, mindig más, és azt is gyanakodva fogadom, hogy most a nagy regényírói műveletek

a. ) kimerítettek (!), bár kimeríthettek volna, de ez nem

merül ki ennyiben (nem tréfa!),

b. ) és olyat sem hihetek, hogy a szereplőkkel „esett"

kemény elbánásom állt volna bosszút.

Folytatás. Mindenesetre az az egy árva szál csonk nagy gesztenyefa jó, hogy megvan, mert (ha jól emlékszem) véle csókolóztam össze. Szájsarki kis sérülés, két homloki, hatalmasan vérző fül (egy napig hittem, hogy leszakadt a cimpa, de ez abszurdum, fájdalom semmi, ott is csak vannak ilyen idegek, a fülcimpában!), jön elő a közepes erősségű hátizom- és oldalrándulás, inkább húzódás, szerencsére altesti többlet most nincs, érdekes, a pozitívum ráadásul az, hogy prosztatapanaszaim nem jelentősek), fejemen dudor, ott épp sok a haj, kenőcsös ragacs, zuhanyrózsával fürdetem naponta, új kenés akkor. Kis madaramra vigyázni, belsőleg a kenőcs nem jó, embernek se. Őrület, ahogy mondani szokás, mi lett volna, ha... de mi lenne, ha a gyógyszeres fiók (kijár) a sípcsontomra esne? ha elbotlanék tábori ágyam aznap épp kiálló sarkában, aztán fejjel az ajtófélfának? ha a szőnyeg ráncában, fejjel az ablaküvegbe? Talán túlesem ezen a tegnapelőtti esésen. Feleségem szerencsére távol jár, így nincs, aki orvoshoz kergessen stb. Egy aggodalommal kevesebb. S mert nem a földre estem, talán nem fenyeget fertőzés, vérméreg, nincs térde szakadt gatya stb.

Folytatás. Kár ezt részletezni. Görcsösen nem iszom. így árt meg a kevés is (a városban, egyéb izgalmakkal párban). Flónapok óta nem volt szesz a házban, nem is lesz. Nem rontom el napomat, benső szabadságomat nem adom. És erre tessék, lementem. Valami azt mondta nekem, sürgetve: „Erre tessék, erre, erre!" Lementem, járni egyet, s kikötöttem a gesztenyefánál. Jó nagy csattanás volt, és iszonyú szerencse. Hogy fogaim... bár állkapcsom megrendült kicsit, de egész erős, nem is hittem. Azért továbbra is csak szendvicskenyeret eszem stb. Most már könnyen nyegléskedem, persze. Sebaj, még két nap, és fertőzéstől sem félhetek. De nagyszerű. És ha félhetnék?! „Komplett ez?!"

Folytatás. Pedig milyen szépen akartam zárni ezt a II. részt. A Paper Star elemzésével. De az a III. végére marad. Nincs erőm esztétikához. A tanulságokat is - ha vannak - másokra bízom. Olvasóm, gondolj rólam vagy e dologról amit bírsz. Sapkába rejtett fejjel-homlokkal megyek venni tejfölt, madárkánknak szőlőt, magamnak szendvicskenyeret.

Befejezés. Madárkánk élete-halála is múlik rajtam! Nem beszélve arról, hogy egy kicentizett élet ez az enyém, és akkor durr bele. Be a pirosba, 6 sáv... Lehel piac elzuhanás... a múltkor egy ez-az ...most ez. S közben ügyesnek mondom magam! Én és az ügyes...!

(Bef. következik. Címe: 69)

67