Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (II. Hiányzás helye)

annak, hogy a magamét mondom? De mi hitele lenne mások számára annak, ha nem a magamét mondanám? Nem mondhatok semmit. Ld. „Szólásszabadság van, nem szólhatunk egy szót sem." Vagy Wittgenstein, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell, s erre írtam másutt: „Ez a beszéd!" - Hányszor írhatom le ezt? Már írtam ezt is. Hogy hányszor, vajon? - A jegyzetlapot eltenném! Hahaha. Mint a használt gyufaszálat, rozsdás vasszöget. Hátha még jó lesz valamire. (Többször megírom? Eleve késztetés.) - A „szembe babám" az, ami a beszélgetést mégis valahogy elviszi. Ha valaki háttal van, az is beszélgetés? Az is, és... Mégis. Szembe! - Beszélgetés: érdemelnéd te végszavamat, végső szavaimat? Mert hátha beszélgetés közben halok meg. - A beszélgetés, betű szerint, mindig A és Z (Zs stb.) közt van. Vagy melyik nyelven hogy. Akkor nem volna egyszerűbb, ha a szótár gerincét nézném? Egy gerinces beszélgetés. Könyvemben a „gerincesbeszélgetés"-sel sok jó disznóság van, nem illik ide. Különben sem szeretem a disznóságokat. (Kiv. kaja.) Nincs regénybeli „kegyetlenség" (Kátya-Mitya), disznóság (Megszületik augusztusban, s még ezer példa, százezer). Én spec nem szeretem a szavakkal ábrázolt malacosat. Relációkat írni! Úgy az emberek egymás iránti hitványsága is csúf szavak nélkül ábrázolható. Különben is, utolsó (még meg nem jelent) könyvem után már csak afféle cselekményességet akarok, amelyik kíméletlenül következik a szereplők együtteséből. Hiányzás helye ők: lélektani elemzések ne legyenek, „azt gondolta" ne legyen stb. A valóság a hiányzás helye. (Olcsó vicc: vagy fordítva. Még olcsóbb: vagy műfordítva. Korunk ebben a szellemben viccel folyton. Nem szeretem korunkat. Folyton nem szeretem.)

Folytatás. Vagy szavak közt van a beszélgetés. A, a - indul a szótár. „Beszélgetés indul." Az angol szótáram utolsó szava: zymurgy. (Erjesztéstan.) Csináltam egy Országh-szótár verset 1970 körül. Egy szó alibije. Nagy megtiszteltetés, hogy dr. Országh évfordulójára benne lesz, tudósok szövegei mellett, az én gyarló verskollázsom, a szépséges díszkiadásban. De ez a mostani se a legrosszabb. Az igazi és az olcsóbb ötlet közt: jelesül: lebeg.

Folytatás. Medvéim hülyéskednek már így: „te zymurgy!" Ez jó medvenév, medvecsúfolás, egymás közti. - Madárkánk: ó, de jó volt, kezemben ült, nézett évmilliós szemével! - Milyen jó nekem, mennyi a jó.

Folytatás. Meg fogom írni (Pécsi Györgyiék lapjába, Kosztolányi ürügyén) a prózáról való véleményemet. Hogy a próza még mindig csak próbálkozás. Monet, Seurat stb. festészete nem próbálkozás. A líra sem. Egy-egy végered- mény-filozóf-rajz se, talán. De az esszé eleve „kísérlet", és a próza, a regény, a nem-esszé próza is kísérlet. Pl. Ottlik végeredmény, mégis milyen konzervatív. A szociológiai irodalomban Németh László nagy, de nem várnám a mai prózától, hogy mindig szociológiai legyen. Patricia Highsmith, Chandler, Balzac, egyikük sem a végső eredmény. (Ottlik, Németh sem. Tán még Mándy sem, aki pedig... De ld. Új Könyvpiac.)

Folytatás. „írd fel ezt a feledhetetlen dolgod, mert elfelejted." - Beszélgetés: „Nekem csak az kell, hogy hallgasd meg az én részem, a magadét el se mondd, látatlanba/hallatlanba elhiszem, igen, igen... a te dolgod." Szép, nem?? Két nagy buli, szerintem. El is teszem a papírt, újrafelhasználásra. Én csak reciklikálok,

65