Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (II. Hiányzás helye)

betegségével, világos? Csak! - Olcsóbb tréfa: „Fokozás. Létezik = több, mint nem létezik. Köv. fok: nem létezik. Végfok: több, mint nem létezik." - Aztán, de ezt már mondtam: Ha iszom, legalább tudom, mi van velem. Ha nem is iszom, végképp nem tudom. - Meredek jön: „Mi a jó érintkezés tragikuma? Hogy a magadét végül nem is akarod." Hahaha. - A „ha nem is írok": ez az Egészséges Életmódra is jó vicc. Tessék elgondolkodni rajta, ugye. - Sose halok meg! Inkább haljak meg! (Ezt valahol olvastam kb.) - Akkor lennék beteg, ha orvoshoz mennék. (Olcsó. Lényeges viszont, hogy most, 69. évemben tudatosult bennem: ha levágom ujjam egy darabját, lábamba áll a lehulló olló, muszáj orvoshoz menni!! Tehát vigyázat.- „írónak lenni annyi, hogy..." Na ezt visszából hagyjuk. - Segíts magadon, isten is... Hé, még isten helyett is én?! (Ezt másutt írtam.) Egy vadul erős jön: „Tényleg mindenkit elküldök a picsába. De hiába. Téged szeretlek." Szép vallomás. - Ez jó: „Annyira együtt vagyok, hogy különben mindenben szét vagyok hullva." Mármint magamban vagyok együtt. Ezt kéne kifejezni jobban. - Miért jöttem be? mondom egy presszóban, ablakok nyitva. Mert majdnem olyan jó a levegő, mint kint! Haha. De: Miért vagyok veled? Mert majdnem olyan jó, mint egyedül. A szexnél ez, megjegyzem, kétes. Nem illik a képbe a „Közös cselekvés". A szex nekem nem közös cselekvés úgy, ahogy egy könyvet csinálunk. Jó, a szex se csak kéjelgés. Gyereket csinálnak. Emléket. Kitöltik az időt. És még ezer, végtelen mindenféle. Ergo a szex nemcsak leírhatatlan, ahogy a szexregények leírnák, hanem róla se mondható jól semmi.

Folytatás. Madárkámról se mondható el, mi a vele való lét. O az életem. Mert ha meghalna, egy roncs menne most a városba ügyet intézni stb. S mégis kéne élni tovább. Ez a „mégis kell élni tovább" az élet nagy aljassága, ez az ára!

Folytatás. Kész a füzet, volt pár jó dolog benne, ennyi. Egy meredek mondás jön. Ha pl. pénztárban (posta, közért) dolgozni látok valakit, vagy ha telefonálok, s helyén ott a kiadóbéli stb. illető, azt gondolom: jó ég, ha nekem kéne...! De hát 69. évemben vagyok, egy viszonylag egyedi emberpéldány (jó, mindenki egyedi, de hogy író, zenész, politikus, üzletember, nagygazda stb., az már specializálódott etc.), miket gondolok! Ez a hivatalnok 22 éves, 31 éves, mit tudom én... Miért nem egy nagyvállalkozóhoz hasonlítom magam, hogy de borzasztó, 1000-szer (100-szor) többet keres, mint én, de ha 15-ször többet egy kisvállalkozó, az is... miért nem azt mondom: jaj, én nyomorult (mondja ezt azért az íróember!), miért a kisemberhez hasonlítom magam... jaj, legalább ez nem sújt. Stb. Kosztolányinál rémes fenyegetés a templombakórházakbabörtönökbe vonuló karaván. Én már valami ünnepi helyre is csak keservesen megyek, sírokat, szerkesztőségeket, rokonokat nem látogatok, nem ülök le egy erre-arra. Aki benn van a kocsmában épp (bár nem vágyom érintkezni), hát... de ezt is írtam már. A „mai kocsma" az ez. Több, mint a politika. Az esetlegesség a mindenkor mai kocsma.

Folytatás. Befeketült az ég. Sírtunk-panaszkodtunk, örökké süt a nap. Tessék, nem süt, és én is máris róla beszélek, erről. - Mit ér ez? Ha nem lennék úgy mégis egy igazi(bb) író, borzalmasnak leimének nevezhetők az érzéseim. (Szépen kifejeztem.) Pl. hogy csak úgy visszagondolok: de nem és nem bírnék abban a buszmegállóban állni... vonatra szállni (pedig fogok még) stb.

— Lényeges jön: Mi érdekessége van (tárgyi szempontból) mások számára

64