Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (II. Hiányzás helye)

Folytatás. Aztán megyek madárkámhoz. Szőlő, tojás, reszelt sajt. Feleségem „jól elkényeztette", kismadárnak hagyta meg (madárkánk tudatában ő az maradt?) - ? Nem. Vedlik, beteg, kell neki ez a sok mindenféle. A sajtot csak reszelve eszi, szépiát csak szőlővel. Dr. Ország Mihálynak tényleg az élete ment rá a madárkutatásra, s ő mindig somolyogva mondta: „A madarak heppesek." Fia teheti, a madár heppes. Ha nincs meg a heppje, tán belehal, kész.

Folytatás. Ma hidegre váltott az idő, hitelesen váltott hidegre 4 hónap hősége. Görögországi tüzek (gyújtogatások?), svájci hegycsuszamlások. Új regényemben véletlenül (?) e motívumok ott vannak, alapvetően. Áthallás? Áthallom a világot? Nem rájátszom. Az időjárás a fantáziánk. Beszélünk róla, szegényes lelkünk okán. Jó, hát Balzacot se lehet mindig megvitatni, vagy Jennifer Lopezt. Ki olvas Balzacot? Mit érdekes, ha Jennifer Lopez kiáltja, „mit tettem"? Ez még Dosztojevszkijnél érdekes (alkalmasint, reméljük). De... Kicsinyességünk, alaposkodásunk az örök időjárásbeszéd? Vagy épp ez az ezredmásodperces- kimutatásos alaposkodás ma a lélek (helyettesítője)? Volt-e valaha is lélek, vagy mindig valami csak helyettesítette. „Egykor még volt lélek, ma ez helyettesíti", mondtuk évezredeken át. De mi volt az az „egykor"? A világ keletkezésekor még volt lélek? A lélekből lett minden... aztán jöttek a szauruszok, a vérontások, a meztelen mellek, az orvosi elszúrások... témák, jó ideje végig az időjárással párban. Ja, és feltalálták a teddymackókat is, nekem fontos.

Folytatás. Meddig dédelgethetem lakásom rendetlenségét, mackóimat, madaraimat, nem is olvasott könyveimet, eldöntetlen időimet és szeretéseimet... szeressek? olvassak? csak üljek a forróságban a szoba közepén, s ha megnyikordítom a fotelt, madárkám felcsippant erősen, jelzi, megvan, figyel, rám figyel, én vagyok neki a kapcsolatszemély vagy a csapat, a veréb csapatmadár, a legsérültebb is, ha közben - „lelkileg" - jól van. A 69. évet én így élem meg. „Még meddig...?" De kifejezhető vajon ez? Vagy csak azt mondom: mára lehűlt az idő; borzasztanak a háborúk: rutinból megnézek egy reklámnőt; a szauruszok nem érdekelnek? Szervezetem, ő bírja csak az Időt! (S járását.)

Folytatás. Nem azt érzem-e, ha (rendesen, érdemleg) írok, hogy érintkezem? Sokan mondják: mindent megírok ötször. És hányszor „érintkezünk meg" valamit? (Nem a „nobazmeg"-változatra gondolok. És nem magyarázkodom, hogy mikor nekem valamim fontos, hát itt is, ott is előjön, változattá válik, mert beleépül abba a helybe/helyzetbe. Hátha így épp ahhoz jut el, a Kuruttyáni Hírmondi révén, ahová a Centrális Circumefencia vámján nem jutott el? Na?) Hérakleitoszt mindig hullámvonallal jelöltem. Tegnap e két „vicc" ugrott be:

1, Héri, mit a vízfolyás! Z'---------------------------______________2, (Héri) hazudik, mint a vízfolyás

61