Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Tandori Dezső: Trio Montaigne (II. Hiányzás helye)

Tandori Dezső

Trio Montaigne

II. Hiányzás helye

Az újvidéki HÍD-nak, 60-70 (-as-es évek)

Menetrend dicsérete!

Folytatás; az I. részé. - Miért vagyok este oly gyanúsan jól? Kicsit kortyoltam is reggel, igaz, haza nem hozok szeszt rég, nem illik itteni életemhez, madárkámmal, munkámmal, unalmammal magam akarok lenni, elképzelni sem tudom, hogy kortyolgatok, az ital nem is kell, a társas érintkezés sem igazán kell, nem annyira, hogy megszerezzem lehetőségét, de ha már van, élek vele. Beszélek stb. Kortyolok. De a hőség! A pár korty módosító hatása! Közérzetemen este nem is érződik. Kihalt volna belőlem az érzetemlékezés? Délutánom minden pillanatában mintha akkor születne meg „lelkem", érzet-érzékelésem? Ez nem Lelki Alzheimer. Bár hátha.

Folytatás. Örökös rock (stb.) mindenütt. Beat, pop. Rendben, ez mindig volt, kezdődött az inasgyerekek és cselédlányok és kispolgárok és később titkon nagypolgárok és hahaha ligeti és utcabáli mulatságával, Szép Ernő csodásán ír róla. De az üzlet ma mindenhatóvá tette ezt a nem is mindig íz nélküli izét, rajongtam én is pár dalocskáért, de hogy köznyelv lett belőle! ma, amikor csak álköznyelvek vannak (politika, geo stb), bolondság, hogy közös nyelvben hihetünk. Azaz nem is bolondság. Nem „hisszük", hanem... Miért, a lófogadás is azért nem megy, mert gondolkozni, plusz ráérezni kéne. Veszek egy zsák lottószelvényt, és/meg bingó! Nem egyszerűbb? Az állandóan szóló zene még többletet is ad, hihetjük, szintén ilyen „zene" értékű érintkezésünknek.

Folytatás. De azért igazi érintkezés is van. Én hiszek benne. Ez: a próza, a regény pl., melynek írását szüntelen tanulom. Legutóbbi munkámról: ugyanolyan kegyetlenül az a cselekmény, ami, ahogy én magam is kíméletlenül vagyok az, ami. Nem tehetek róla, nincs mentség. Betegségemről: időváltozás, tünetek ma is, nem nagyok. Nem csalok, nem veszek be fájdalom ellen. De: szervezetem kíméletlen szállítja sorsomat. Az lesz, amit szervezetem csinál. A HÍD az első (itthon akkor közölhetetlen, de nem tiltott) verseimben, a „Hamlet-kötet" néhány ma is érvényes (felül nem múlt) sorában ezt mondja. Az a bizonyos isten egyetlen érzékkel vesz körül. Megmarad-vagy-elpusztul érzékével. Ld. esti csodahangulat, érzet. Az az isten épp alszik? S én jól érezhetem magam?

60