Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
Szent István ünnepére, augusztus húszadikán evangélikus ifjúsági találkozót rendeztek odalent, a tóparti Révfülöpön: a Kákos lelkész két évvel azelőtt, kéz alatt vásárolt bőrüléses öreg hintájára a gyülekezetből minden gyerek felkapaszkodhatott, aki csak felfért. Szép reggel volt, az átmeneti enyhülés után visszatért a nyár: sütött a nap, s olyan meleg volt már kora délelőtt, hogy az út menti fehér szikladarabokra pihenni leszállt lepkék nem is repülhettek föl többé: a perzselő kőhöz ragasztotta őket az átható forróság. Szedres, a vaskos csüdű, sárga kanca csatakosra izzadt, mire felértek a Kecskekő sziklás kaptatójához, ki a nyílt terepre az erdő mentén, s onnan már könnyebben gurultak lefelé, át a párásán kéklő tó felé, Kákos lelkész széles karimájú, szalagos szalmakalapját csaknem leröpítette a szembeszél. A révfülöpi gyülekezeti teremben az éneklés végeztével éppen elkezdődtek az előadások, amikor kivágódott az ajtó, és egy izgatott férfi rontott be.- Meghalt! - kiáltotta elfúló hangon, aztán megtántorodva a falnak dőlt.- Ki halt meg? - kérdezte a lelkész.- Eltűnt a repülőgépe. A keleti fronton. A kormányzóhelyettes úr - suttogta a férfi, aztán összegörnyedve lekuporodott a fal tövéhez, mint akit hányinger fojtogat, nem tudott már többet mondani. Rövid és rosszkedvű volt hazafelé az út, szótlanul ültek a gyerekek, és a lelkész se szólt hozzájuk, pedig odafelé még alig győzte a táj szépségét magasztalni. Nézték maguk mögött a súlytalanul lebegő, nem is moccanó porfelhőt. Aranyszálakat sütött bele a nap. A kövek és a kerekek ropogását hallgatva leereszkedtek a falu széléig, elébük jöttek az olyan sokszor látott házak körvonalai, most mintha mégis ismeretlenné vált volna valamennyi. Az erdő határánál újra az orrukba csapott az a néhány hete már nem érzett édeskés illat. Megállították az öreg hintót, leszállt minden gyerek, és a lelkésszel együtt elbóklásztak a fák közé.- No csak óvatosan, ne siessetek annyira előre, jobb a vigyázatosság - mondta halkan a lelkész. A mellette bukdácsoló fiú vállára tette a kezét, s kémlelődve nézett vissza az út felé. A Szedres izzadt farán a legyek Remegtek a levelek. A lelkész visszanézett a fák között, s látta, hogy a fejét idegesen fel-felrántó ló fölött milyen mohón tülekedve köröznek a legyek. A világító sárgára mázolt kerekek. A fehér ing alatt érezte a fiúcska vékonyka csontjait. Megsimogatta a fejét; szinte sercegtek az átforrósodott, tüskésre nyírt hajszálak a tenyere alatt. Ott, ahol a fák olyannyira összesűrűsödtek, hogy a lombok közt alig hatolhatott át a napsütés, egy ismeretlen férfi holttestére bukkantak. 58
