Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
cincogások, fújtatások és sivítások, mormolások és csattogások, a hol halkuló, hol felerősödő pattogás, ahogy az enyhülésben megereszkedő gerendákon összegyűlt egy-egy csapat, hogy aztán egy cikkanásra hirtelen nekiiramodva szertespricceljen, és néhány pillanat múltán már a szoba vagy a konyha másik szegletéből támadjon a gyanús percegés. Immár sem az asztalon hagyott ennivaló, de még a székre hajtogatott ruhák, az ágy előtt összefordított cipők sem lehettek biztonságban: bármi, ha óvatlanul elöl maradt, megszenvedte az apró fogak erejét. Kétségbevonhatatlanul tavaszodott: az újságok arról írtak, hogy a kormányzó úr őfőméltósága Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnökké, a magyar haza honvédjei és a Magyar Királyi Csendőrség határozott és összehangolt cselekvésének köszönhetően végre befejeződött az oly régóta kívánatos rendteremtés a visszavett Újvidéken, és hogy a székesfővárosban, de más városokban is a hatóságok szigorúan kívánnak fellépni mindazokkal, akik a hősiesen harcoló haza nem könnyű helyzetével visszaélve üzérkedni próbálnak a január óta bevezetett liszt- és kenyérjegyekkel. Kákos tiszteletes, az evangélikus lelkész, mint szabad óráiban oly sokszor, a főutcát szemlélgetve az öreg papiak bolthajtásos kapuja előtt állt. Puha, szőrtelen arcát még a legnagyobb nyárban se barnította meg a nap, fehér maradt, mint akit nagy rémület ért.- Na de mit jelentsen az, hogy nem könnyű a haza helyzete? - emelte fel a kezét árnyékot tartva a szeméhez. — És mit lehet a jegyekkel üzérkedni vajon?- A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. Nincsen semmi, ami rajtunk kívül való. Nekitámaszkodott a keresztgerendás, vastag tölgyfa ajtónak, mint aki indulna ugyan, de még csak elképzelte az utat, s máris elfáradt. Nem ment messze pedig: kedves és gyakorta lapozgatott olvasmányát, „A magyar nemzet története" című, díszes, piros kötésű könyvsorozat vastag köteteit szorongatta a hóna alatt, az iskolába tartott velük, hogy, legalábbis tartós kölcsönadásként, felajánlja a rendkívül hasznos, s nem is kétséges, az egyetlen jó irányt mutató forgatnivalót a szabadidő hasznos eltöltése s az iskolai oktatás kiegészítése végett az érdeklődő, s bízzunk benne, boldogabb időket megérő, szebb jövő felé törekedő tanulóknak, nincsen olyan apró cselekedet, ami ne nyerné el az értelmét, tegye meg mindenki, amit itt és most megtehet, mert kőről kőre, tégláról téglára épülhet az új ház. — Cca. Még hogy a haza helyzete. Csak ez az elviselhetetlen időjárás emberelné már meg magát. Jól mondják itt a faluban, nem maradhat következmény nélkül a sok elpo- tyogtatott káromkodás, kiköpködött érzelem, besározott emlék; nem is csupán az emberek tudnak megbolondulni, de a nap és a hold járása is, ki tudja vajon, hogy a felhőkre feldobált szavak miatt szürkül el az ég, vagy az egymásra torlódó felhőkből hullanak alá a meggondolhatatlan szavak. A magyar nemzet története piros bőrkötést kapott 54
