Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

dennapjait, s mert megegyeztek abban, hogy az írás és a film között csupán helyzeti és nem lényegi eltérések vannak, tanácskozni kezdtek, hogy mit is kellene tenni a rablógyilkossal.

Áron a KRESZ-t biflázta, azt mondta, nem lesz gondja az autóval, mert kamaszkorától vezetett, csak éppen a jármű tömegét kell megszoknia, s engedélyt kapott, hogy saját kocsijával vizsgázzon. így már autóval mentek a pesti klinikára, s úgy búcsúzott Violától, akinek egy-két napra be kellett feküdnie, amíg a vizsgálatok folynak, mintha a leningrádi orvos komplikált műtétet hajtana végre, nem csupán az elektródák tűfejnyi pontjain vizsgálná a gerincvelő állapotát.

Nem is a vizsgálat tartott sokáig. A professzor őszinte volt, s talán kegyetlen is. Nem látott esélyt, s a terhességet is lehetetlennek tartotta, azt mondta, felelőtlenség lenne hiú reményeket táplálni, friss sérültekkel ért el ugyan eredményeket, de Violánál még annak a veszélye is fölmerülhet, mondta, hogy ha megbolygatják, a betokosodott golyók réz- és ólomanyaga napokon belül felszívódik, teljes idegbénulást, szerencsés esetben gyorsan bekövetkező halált okozva.

Oroszul beszéltek, s elfogadta Viola meghívását, napokat töltött velük. Színházról, irodalomról beszélgettek, s bár nem politizált, arra kérte Violát, hogy ha kezébe kerül a Lityeraturnaja Gazeta, az orosz irodalmi újság, próbáljon a sorok között olvasni, mert az orosz filmek látványos világsikere mögött ott forrik valami egészen új gondolat, amely néhány éven belül áthatja majd az egész közéletet.

Áronnal angolul beszélt. Genetikáról, ahol, mint mondta, ő már nem tudja bepótolni azokat az éveket, amikor hazájában imperialista áltudományként emlegették a Mendel-Morgan-elméletet. De érdekelte, s attól valóban fellelkesült, amikor megismerte az Éliás Mózes által „antagónus"-nak nevezett természetes gyomirtást.

Úgy váltak el néhány nap után, hogy „kislányom"-nak szólította Violát, s Áronnak megígérte, hogy összehozza egy botanikus barátjával, s csak egészen mellékesen mondta, hogy az illető a legjobb barátja, gyermekkori osztálytársa, s még a gulágon töltött lágerévekben sem szakadtak el egymástól.

Magukra maradtak. Álmaikról, a gyermekükről, arról beszéltek, hogy hátha Rómában mégis mást mondanak. Egymás kezét fogták, amikor rájuk tört a suhanc. Nem kérdezett, nem kért semmit, csak szúrt, s mert nem tudta, hogy a házban biztonsági rendszert építtettek, nyugodtan keresgélt a fiókokban, amikor megérkezett a rendőrség. A Surlott Grádics törzsvendégei személyes ügyüknek tekintették a bosszút, s mert a rablógyilkos naponta bejárt, innen bonyolította mobilján gyanús üzleteit, a pedellus azt javasolta, hogy valamilyen lassan ölő mérget kellene csempészni italába.- Olyasmit kellene, aminek nincs íze, szaga, s amelyik csak napokkal később hatna - mondta, s bár mindenki egyetértett az ötlettel, Békái, mintha csak magától kérdezte volna, hümmögve megtörte a teljes egyetértés testvériségi összhangját.- Hát akkor, azt mondja, hogy bemegyünk a patikába, elmondjuk, hogy úgy szeretnénk gyilkolni, hogy ne derüljön ki. Kézit csókolom, tessék nekem valami olyasmit adni, ami színtelen, szagtalan, s be lehet állítani, mint egy ébresztő46