Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?
órát, hogy holnapután este nyolc óra negyven perckor infraktusban hunyjon el az áldozat... Ugye milyen vicces lenne? Ezen az alapon apróhirdetést is feltehetnénk, hogy diszkrét bérgyilkost keresünk, tiszta munkára. Cím és pénz a kiadóban... Hallgattak. Elképzelték, hogy lelökik a nemzetközi gyorsról. Bekenik mézzel és megkötözve darazsak közé teszik. De ahogy ezeket a lehetőségeket latolgatták, be kellett lássák, hogy ha mindannyian nekiesnének ennek a bivalyerejű állatnak, akkor sem lenne esélyük vele szemben.- Azt hiszem, lánykereskedő, s ha találnánk olyan családokat, akiknek mostanában tűnt el a lányuk - kezdte a harangozó, de még be sem fejezte a mondatot, és máris tudta, hogy ilyen esetben a rendőrség alkalmasabb lenne, mint a beszari családapák, s elhallgatott.- Nekem van véletlenségből egy hamis százdollárosom - mondta Baloghné. - Ha az urak tanúsítanák, hogy azzal akart fizetni, akkor ráhozhatnánk a fináncokat, rendőrséget...- És ő bebizonyítaná, hogy nem is járt a kezében, hogy nincs rajta a szagmintája, ujjlenyomata - ellenkezett a sekrestyés.- Van egy régi vicc - mondta a csapos. - A vonaton utazik egy asszonyka a lányával, s a fülkében velük szemben egy bilgeri csizmás úr, egy papféle ember és egy zsidó. Bemegy a vonat az alagútba, olyan cuppanás hallatszik, mintha valakit megcsókoltak volna, aztán elcsattan két hatalmas pofon. Az asszony elismerően néz a lányára, hogy milyen erényes. A papféle arra gondol, hogy valamelyik nőszemélyt meg akarták csókolni, de az védekezett. A lány az anyját nézi, arra gondol, hogy nem is hitte volna, hogy a férfiak számára még ilyen kívánatos. A zsidó szédülten ül a helyén, bosszantja, hogy valaki csókolózni akart, s mégis ő kapta a pofonokat. A dzsentri magában vigyorog. Egyet cuppantottam, aztán kétszer pofán vágtam a zsidót. Na látják, így kell bosszút állni... A Meszticz-fűszerkereskedés hordárja felugrott a helyéről, elrohant, aztán jó másfél óra múltán hatalmas román nemzeti zászlóval tért vissza. A többiek nézték, ortodox nagypéntek volt, munkaszünetes nap, de ez a román piros-sárga-kék lobogó sehogy sem talált a Grádics magyaros szelleméhez, s csak a csapos vigyorgott, kacsintott a hordárra. O nemcsak tudta, hogy mit keres itt ez a zászló, de lelki szemeivel látta is, hogy mi fog történni vele. Nyeszlett utcakölyök lépett be a Surlott Grádicsba, egyenesen a hordárhoz ment.- Meggondoltam. Egymillióért megcsinálom - mondta, s akkor a hordár előszedte a vadonatúj bankjegyet, aztán még egyet, de azt a csaposnak adta.- Ez is a tiéd lesz, ha jól sikerül a cseled. Az a lényeg, hogy a főtéri román templom közelében nyomd a kezébe. A suhanc elment a zászlóval, s talán negyedóra sem telt el, s a főtér felől üvöltözés hallatszott, aztán rendőrautó szirénázott, az utca megtelt rohanó emberekkel, később mentők robogtak a főtér felé, s az öregek a Surlott Grádics ajtajából is látták, ahogy egyre hízik a főtéren a tömeg. 47
