Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

Az ostrom utolsó napjaiban, akkor, amikor már senki sem akar a Duna-part panorámájában gyönyörködni, belövést kap a lakás, gránátok robbannak a műtárgyak között, hamuvá égnek a könyvek, szétporlad a tégla, csak a vasbeton gerendák meggörbült maradványai jelzik, hogy két teljes emelettel magasabb volt a ház, mint amennyire a romokból következtetni lehetne.

Szerda a férfi napja volt. Barátaival vonósnégyest játszottak néhány meghívott előtt, s mert minden izgatta, ami új volt a zeneirodalomban, gyakran fordult meg lakásán Bartók és Kodály, s mert keleti nyelvekből és művészettörténetből doktorált, kortárs költők számára készített nyersfordításokat kínai, japán és szanszkrit költők műveiből.- Én is ismerem ugyanazokat a szavakat, amiket ti, de számomra ezek olyanok, mint a hozzá nem értő számára az a nagy halom fogaskerék, amelyből az órás szinte pillanatok alatt összerakja a világ legjobb kronométerét - mondta egy alkalommal Kosztolányi Dezsőnek, aki arra figyelmeztette, hogy ezek nem is nyersek, hanem szinte tökéletes fordítások.- Szinte - mondta Árvái Pál műkereskedő, aki már harmadik generációs volt ebben a szakmában. Dédapja még udvari festő volt a pármai hercegségben, Gregorio Ariano, hogy aztán nagyapja magyar kastélyok berendezéséből meggazdagodva Budán telepedjen le. Adakozásai miatt magyar nemességet kapjon, Arianóból Árváivá legyen, s megnyissa, immár magyarosított nevén, huszadik századi értelemben azt a katalógusáruházat, amely fizikai valójában nem létezett, csupán főúri, gazdag polgári családok számára sokszorosított acélmetszetekkel illusztrált kiadványa alapján rendelhettek vevői. De nem csak ebben előzte meg korát. Bányatársaságok tarvágásait vette meg bagóért, letermelt erdőket, suvadá- sos oldalakat, ahová diót, vadcseresznyét, körtét, topolyát, habos kőrist telepített, s tiroli erdészével úgy szabályozta a növekedésüket, hogy hatvan évvel később Árvái Pál apja már négy-öt méteres törzsekből szeleteltethette a trópusi nemes fákkal vetélkedő bútoralapanyagot.

Már apja sem volt igazi gyáros, ő pedig szinte csak hobbiként űzte az örökölt mesterséget. Volt ugyan néhány kis üzeme vidéken, de ezekben csak pótlásokat végeztek. Hatszemélyes ebédlőbútorokat bővítettek tizenkét vagy éppen huszonnégy személyesre kastélyok, paloták számára. Antik tabernákulumok, szekreterek másolatait készítették el, s mert divatba jöttek újra a komódok, s elérhető áron lehetett valódi velencei kristálytükrökhöz jutni, intarziás komódok, barokk ízlésű hatalmas állótükrök készültek műhelyeiben, vagy éppen reneszánsz utánzat, faragott-kazettás mennyezetek. Jó mesterei voltak, akik a helyszínen mintát vettek a már létező tárgyakból, s úgy pácolták, lakkozták az új darabokat, hogy csak vágáspróbával lehetett volna megállapítani, hogy melyik az eredeti, s melyik az új anyagból készült pótlás, vagy éppen vadonatúj darab.

Pál apját mindenki kolontosnak tartotta, mert angol vagy német nevelő helyett Hongkongból mandarin-kínait beszélő nevelőt hozatott fia mellé, s érettségi után Kalkuttába küldte, hogy indiai művészetet, szanszkrit és pankrit nyelvet tanuljon.

Méregdrága, építőkocka méretű elefántcsont játékról tanulta a kínai jeleket, amelyeket hamarabb tudott olvasni, mint egy magyar mesét. És mindig azon sajnálkozott, hogy nem voltak lovaik, mert jó ismerőse, az egyik erdélyi Teleki gróf

37