Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

Másnap fényképes amerikai igazolványt kapott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hivatalától, s háromnyelvű, angol, francia, orosz írásbeli engedélyt, hogy a Magyar-Amerikai Olajtársaság Budapestre induló képviselőjével, mint a cég alkalmazottja, a SZEB autóbuszával utazhasson a szovjet zónába. E papír révén sikerült megalapoznia azt a balszerencse-sorozatot, amely bör­tönhöz, kényszermunkához, s később halálához is vezetett. De most még éhesen, dollárjai ellenére is éhezve keresett Pesten egy biztos pontot, aztán az egyetemi év megkezdésével lehetőséget kapott arra, hogy mint eminens, összevont vizsgákkal idő előtt szerezhessen diplomát, s megváltás volt számára, hogy a MAORT nagykanizsai telepén, egy tisztviselő családjánál végre tiszta, békebeli körülmények közé kerülhetett. A kisváros lüktetett, élt. Jugoszláv csempészek hozták az amerikai konzerve- ket, italokat, cigarettát. Egyenruhában jártak, sapkájukon Tito partizáncsillaga, s úgy viselkedtek a magyar rendőrökkel, mintha ők lennének a hatalom, s ennek talán volt is némi alapja, mert a szovjet városparancsnokságra úgy mentek be, mint akiknek ez az otthonuk, s Áron egyre megalázottabban vette tudomásul, hogy nincs tartás a magyar lányokban. Úgy tűnt, egyetlen nagy kupleráj lett az ország. Néha eljárt a kisgazda ifjúsági teadélutánokra, ahol táncolni is lehetett, de zavarta, hogy mindenki politizál, s lassan kimaradt abból a csapatból, ahol nála néhány évvel idősebb társai hódításaikkal dicsekedtek. A facér hadifogoly-felesé­gekről, fiatal hadiözvegyekről, a minden mindegy alapon szeretkező gimnazista lányokról meséltek, számára undorítóan perverz részletekkel gazdagítva a meg­történteket, s Áron arra várt, hogy eljön az igazi, a nagy szerelem. Huszonhárom évesen még szűz volt. Tetszett neki egy lány, félve közeledett hozzá, s élete első randevújára készült azon a napon, amikor az ÁVH letartóztatta. Verések, éheztetések, ájulások és tompa érzékelhetetlen napok után a tárgya­láson látta viszont a SZEB által kiadott amerikai igazolványát, azt, amelyet csak USA-állampolgárok részére állíthatott volna ki a megszálló hatóság, s azt a leve­let, mint bizonyítékot, amiben Gavin Harper, a Texo-Gas Inc. elnöke értesíti, hogy az apjától örökölt, de egyébként társtulajdonosként teljes jogú folyószámláját a londoni banktól is átvitte és egyesítette a Banc of California-számlákkal, s hogy a háború alatt felhalmozódott kamatokkal együtt közel félmillió dollár áll ren­delkezésére, apja szabadalmai, de főleg a háború előtt kikísérletezett szintetikus kopásgátló gyártásából befolyt összegekből. Aláírt mindent, a meghatalmazást is, de a bank, Harper előrelátásának köszön­hetően, csak személyes megjelenésre fizetett volna, s a Berlinben kitöltött papí­rokon ott volt személyleírása mellett az ujjlenyomata is, nem küldhették helyette hasonmást, így újabb verések, magánzárka következett, aztán a meggyőzés. De Áron már nem ezen a világon élt. Papírt kapott, hogy írjon Amerikába, de levél helyett gyermekkora zománcle­mezeinek feliratait rótta a lapokra. Nyomtatott nagybetűkkel írta, ahogy a növé­nyekkel teliültetett tálcákra emlékezett: ADONIS AESTIVALIS, CENTAUREA CYANUS, CANNABIS SATIVA, a nyári hérics, kék búzavirág és a kender latin 34

Next

/
Thumbnails
Contents