Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?
nevét, aztán sorba a többieket, a csillagpázsitot, fakó muhart, pásztortáskát és selyemkórót, s amikor beteltek a lapok, akkor egy-egy betűt megvastagított, olyanok lettek az oldalak, mintha keresztrejtvény, vagy valamilyen ráccsal olvasható titkosírás lenne. Már nem verték. Életfogytig szólt az ítélete, s azért nem kapott kötelet, mert abban reménykedtek, hogy megtörhetik, kiutaztathatják kísérővel, s hogy önként, dalolva hazautalja a pénzét, aztán koldulhat, tengődhet akár Amerikában is. Sztálin halála után kikerül a magánzárkából, rabszállító kocsival viszik egy bányatelepre, ahol nincs egyetlen valódi bányász sem. Évek kényszermunkájával bányamesterré, vájárrá képzett rabok dolgoznak, s már a második napon megtörténik az, ami várható volt. Sújtólégrobbanás, s aztán eszmélés a rabkórházban, hangok, mintha víz alól jönnének, s amelyek arról szólnak, hogy fölösleges gipszelni, műteni, a csontjai majd befonnak, de úgysem fog többé lábra állni, csigolyatörés, gerincvelő-szakadás - mondja majd később az orvos, hajdani egyetemi tanár, elítélt, aki hitetlenkedve hallgatja, hogy nincs egyetlen közeli hozzátartozója, sem olyan cím, akit értesíthetnének. Az 1960-as években szabadul, s mert nincs befogadója, családja, aki biztosíthatná ellátását, szociális otthonba kerül. Rozzant kerekes széket kap, s egy mongoloid idióta barátot, aki tologatja, deszkákat rak a lépcsőkre, hogy a hajdani kastély földszintjéről le tudjon menni a parkba. A kastély padlásán szétszáradt hegedűre bukkan a Bubinak nevezett fiú, akinek valódi nevét senki sem tudja, s Áron hónapokat tölt azzal, hogy gyümölcsfák mézgájából, fenyőgyantából, növényi nedvekből olyan ragasztólakkot kotyvasz- szon, amellyel össze tudja rakni, s megszólalásra bírhatja a minden bizonnyal olasz mester által készített antik hegedűt. Emlékezetből játszik, sajátos átkötésekkel hozza össze a csupán ujjaiban élő részeket. Preklasszikus és barokk, impresszionista és modem mesterek műveinek különös egyvelegét játssza, valami sajátosan dzsesszes világot alkotva, tele improvizációkkal, s megtanul egy különleges hangeffektust, úgy játszik, hogy kissé késleltetve a dallam visszhangját hozza ki a hangszerből. Még egy társa akadt a hegedűn kívül. Egy hiányos nagyméretű album. A Zichy Mihály illusztrációival díszített Arany-balladák. Társa annak, amelyből anyjával tanult hajdan. Telnek az évek. Gyermek- és ifjúkorának megtanult verseire komponál zenét. Nem énekel, hegedűjébe zárja, némán követi a verset. Végtelen dominópartik, néha karcos, többnyire szovjet háborús fekete-fehér filmeket vetítenek, s lassan egyedül marad, kihalnak, zárt intézetekbe kerülnek a már megszokott arcok, s Áron hiába könyörög, hadakozik, nem engedik, hogy kertészkedjen az elhanyagolt parkban. Pedig megtervezi a szerszámokat, amelyekkel a rokkantkocsiból is dolgozhatna, s mert semmire sem költ, maradék nyugdíjának forintjai gyűlnek, lenne, amiből megcsináltassa azt, amire szüksége volna a földműveléshez, de szó sincs róla. Az igazgató, nyugalmazott ÁVH- őmagy egy rendeletre hivatkozva kötelezni akarja, hogy kosárfonást vagy kefekötést tanuljon, s munkájával ekként járuljon hozzá eltartási költségeihez, s akkor Áron rászánja magát, hogy ír Amerikába. 35
