Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

Apja fölmenteti magát, nem vonul be a második háborúba, azt mondja, nem látja a nemzeti célt, csupán a németek birodalomteremtő szándékát, s a háború miatt nemzetközi szabadalmainak jövedelme is elmarad. Azok amerikai és angol bankokba vándorolnak a háború végéig, addig, amikor egy utolsó bombázás alkalmával találatot kap a szülői ház, de ő, a kimenekített Műegyetemmel, Drezda szörnyűséges bombázását éli éppen, akkor, amikor szüleit maga alá temeti a főtéri, immáron gyárteleppé fejlesztett ház.

Később mesélik neki, hogy a vegyszerek, festékalapanyagok miatt lila és narancssárga, kék és türkizzöld lángnyelvek színezték az eget, s hogy nem is üszökszag, hanem a növényi olajok különös parfümillata terjengett a romhalmaz fölött, s a robbanás ereje a csonkán ágáló gyárkéményre repítette a fodrászszéket, s az elszenesedett romok tetején, mintha valaki tisztára törölte volna, ott fehérlett az egyik növény zománctáblája, mint egy ajtóra szegezhető névtábla: FUMARIA OFFICINALIS. Mintha gúnyt akart volna űzni a háborús romok, halottak szénfeketeségéből, hirdette, hogy itt él az orvosi füstike.

Áron az első hazatérőkkel érkezett, s olyan ürességet érzett, hogy már az sem kavarta fel, hogy megtudta, az ideiglenes kormány rendelete értelmében kiosztották tanyasi földjeiket, s hogy semmije sem maradt.

Napokig járta a hivatalokat, mert valahogy fölkerült a Műegyetem veszteséglistájára, halottá nyilvánították, s nemcsak a szibériai transzportjaikat utcáról kiegészítő oroszoktól kellett félnie, de a köztudottan kommunistákból alakított új rendőrségtől is, mert nem voltak magyar iratai. Csak az a vízumigazolása maradt meg, amelyet még Amerika hadba lépése előtt kapott, s egy másik amerikai papír, amelyért apja üzlettársa, egy texasi olajcég tulajdonosa kezeskedett. Egy papír, amelyet sikerült megőriznie nyilas razziák, szövetséges katonai rendőrök motozásai ellenére is, a meghívó, a Texo-Gas Inc. elnöke, hajdani vendégük, a Standard Oil Co. of New Jerseis egyik fő részvényese, s ily módon a MAORT-ban is érdekelt Gavin Harper meghívója, aki a háború végén tábornoki rangban a németek műbenzin-laboratóriumait vizsgálta kémikusokból álló katonacsapatával, s akinek segítségével sikerült felkerülnie egy Budapestre indított, amerikai szövetséges ellenőröket szállító buszra.

De előbb amerikai címeres vízumpapírja miatt a szovjetek átszállítják Berlinbe, az amerikai zónába, ahol csak romok, szenny, s a pusztítás alól kinövő élet vadhajtásait élvezheti, s azt, hogy Gavin bácsi pénzt küld neki, jogot biztosít számára a mindennel ellátott amerikai kantinhoz, s rábízza egy fiatal egyetemista katonára, aki meg akarja mutatni neki az éjszakát, azt, ahogy Berlin élni kezdi kikötői lebujhoz hasonló életét.

Félig-meddig épen maradt üzletből átalakított bárba vitte, ahol iszonyatos erővel bömbölt egy zenegép, üvegből ittak a vendégek, s egy német lány meztelenül táncolt, aztán végigfeküdt Áron asztalán, s gépzsírral bekent palackot nyomott fel hüvelyébe, amit hatalmas tapssal köszöntött a részeg tömeg.

Áron érezte a gépzsír motorszagát, a mosdatlan altest bűzét, s a zenén keresztül is hallotta a szortyogást, ahogy ki-be tologatta magába a sörösüveget a zselatinnal rögzített hajú szőke lány. Rosszul lett, hánynia kellett, s úgy érezte, soha életében nem tud majd nőhöz közeledni a látottak miatt.

33