Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

sírni kezdett, Mózes, ekkortájt még laborfalvi Laborfalvy Éliás Mózes meghajolt, s minden előzetes érzelemnyilvánítás nélkül mondta: - Ma délután öt órakor megkérem szüleitől a kezét.

Ebből a különösen kezdődő, de boldog házasságból, a katonás apától, s ettől a rövidre vágatott, hamvasított gesztenyebama hajú Ilonától örökölte Éliás Áron a vegytan és a szépirodalom iránti szenvedélyét. Az olvasást s azt a tudást, hogy egyetlen növény is olyan összetetten bonyolult szerkezet, amelynek képletben való leírása könyvtárnyi papírt töltene be.

Áron már kiskorában ott lábatlankodott a laboratóriumban. Abban a részlegben, ahol csak ártalmatlan oldatok, gyenge természetes savak, illóolajok üvegcséi sorjáztak, s ahol nem kellett attól tartaniuk szüleinek, hogy magára önthet vagy megkóstolhat olyasmit, ami maradandó sérülést, végzetes kimenetelű mérgezést okozhatna.

Kedvence, melyről azt mondta apja, hogy azért kártékony, mert nagy víz- fogyasztása miatt elissza az éltető nedvességet a haszonnövények elől, az az égszínkék virágú gyom volt, amelynek nevét elsőként tanulta meg a zománcozott táblákról, amelyek ábécés könyvei lettek: viola arvensis, a mezei árvácska.

Ekkor még nem sejti, hogy évtizedek múltán találkozik valakivel, akit eredetileg Árvái Violának hívtak, de akit kolostorban töltött évei s a sors, amely a kommunizmus képében látogatta meg, s tette hajlamai ellenére örökre felvett nevének élő szobrává: szeplőtelenné, soror Immaculata. Olyanná, aki szerelemmel tud szeretni, de aki soha nem ismerheti meg a testi gyönyört. Árvái Violát, feleségét, az égszínkék szemű balerinát, közismert nevén Immaculata nővért.

De addig még sok mindennek kell történnie.

Hegedülni tanul, s az iskolában fölfedezi, hogy nem kell kémiát és fizikát tanuljon, mert látja azt, amit a többiek elvont képletként bifláznak, s nem kell, hogy kötelező olvasmányokkal töltse az idejét, mert olvasta már őket. Anyja könyvei között ott van minden, ami kötelező, s az is, ami kiátkozott. Reinitz Ady-dalait hallgatja, s Pestre utazik, mert anyja meg akarja hallgatni Thomas Mann felolvasását, Móricz Zsigmond előadását, s mindketten nevetőgörcsben utánozzák a két, általuk röhejesen pózolónak tartott sikeríró, Szomory és Szabó Dezső gesztusait.

Úgy él, hogy fogalma sincs arról, hogy gazdagok vagy szegények. Nincsenek teljesíthetetlen vágyai, igényeit környezetéhez, iskolatársaihoz méri, s eszébe sem jut, hogy tiltakozzon, amikor érettségire apja angol szövet öltönyét fordíttatják ki, alakíttatják rá, hiszen a többiek is hasonló öltönyt kapnak. A háborús évek miatt a szabók foltoznak, alakítanak, fordítanak, s hiába van kelmefestéküzemük révén jó kapcsolatuk fővárosi és vidéki textilüzemekkel, szövödékkel, mert természetesnek tartja, hogy örökli a szekrényben levendula között őrzött ruhát.

Nem iszik, nem dohányzik, mert gyakorlatból tudja, hogy milyen kemény méreg a nikotin, s mert az etilalkohol zsíroldó, természetes savakra gyakorolt hatását a kémcsöveiben látja.

Barátaival zenekart alakít, zsúrokon, családi ünnepségeken játszanak, s úgy alakítják a repertoárjukat, hogy hol a zongorista, hol a klarinétos, szaxofonos, vagy éppen ő hiányozhat egy-egy tánc erejéig.

32