Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

ban nyolc órakor megborotválta, bajuszát, szemöldökét, haját igazgatta az ezredesnek, aki divatossá, mi több, híressé tette a fodrászt, mert különös kencékkel, növényi alapú festékekkel látta el hajdani tisztiszolgáját.

Átépítette a városi háza udvari részét is. A cselédszobákat, éléskamrákat, s az épület folytatásaként, a vele egy tetőmagasságú istállóból és csűrből kisebb vegyi üzemet hozott létre, üvegházzal zárta le az udvart, s mindenki csodájára járt annak a szerkezetnek, amely a tanyákról behordott zöldhulladékból, szénának alkalmatlan sátéból, lapos fenekű csónakból összegereblyézett hínárból, békalencséből, rucaörömből gázt fejlesztve fűtötte a házat, a fodrászatot.

Az üvegházban, hogy ne kelljen járdát hagyjon a különböző vetemények között, görgőkre szerelt hatalmas tálcákban, amelyek eltolásával utat nyithatott bármelyik növényfaj felé, különös tenyészetet hozott létre. Fehér zománctáblákon fekete betűkkel sorjáztak a feliratok: CONVOLVULUS ARVENSIS, DATURA STRAMONIUM, CIRSIUM ARVENSE, az apró szulák, csattanó maszlag, a mezei ászát, s még néhány tucat gyomnövény nevei, amelyeket kísérleteihez használt. Tudta, hogy a növények társulásokban élnek, hogy egyedeik védekeznek, nem tűrik minden faj közelségét, hogy elpusztítják a számukra kellemetlen, vagy éppen életterüket veszélyeztető társbérlőiket, s így tinktúrákat, kivonatokat készítve, a földet kezelve, vagy leveleiket permetezve, megtalálta, hogy melyek azok a kémiailag elkülöníthető anyagok, amelyekkel eredményesen lehet irtani a gyomot.

Néhány évtized múltán fia, Éliás Áron is ugyanezt teszi a berkendi kertben, mint apja, a félkész patikárius, aki tudományos lapokban közölt írásait eleinte még teljes nevével írta alá: vitéz laborfalvi Laborfalvy Éliás Mózes, hogy aztán évek múltán már csak Éliás Mózes néven szignáljon. Akkor, amikor egy kormány- rendelet folytán magyarságát kellett igazolja, s büszkén vágta az ébredő magyar beállítottságú főispán asztalára hatszáz esztendőt igazoló dokumentumait, a család Nagy Lajostól kapott ármálisával együtt.

Már az sem érdekelte, hogy ki kapott Mária Terézia-rendet. A rend évkönyvébe, a nagykeresztesek, parancsnokok és lovagok címszóhoz (mindeniket a maga helyére) még a régiek mellé odaírta azok nevét, akik megelőzték: Wass- Wiblinger Jakab tábornok mint őrnagy és alezredes, Leydl Jenő tábornok, Heim Géza százados... aztán legyintett, s elfelejtette a katonaéveket.

Növényvédő szereket vont ki az általa „antagónus"-nak nevezett gyomokból, és természetes festékeket állított elő virágporzókból, gyökerekből, de voltak növények, amelyeknek rügyeit, szárított leveleit használta föl, hogy megalkothassa a teljes színskálát. Festékei beépültek az anyagok szerkezetébe, sem a napfény, sem a mosás nem fakította a színeket. Tisztiszolgájától szerzett hajfonatokon, bérlői által szállított gyapjún, üzletben vásárolt gyapoton próbálgatta, mielőtt szállítani kezdte volna a családi címerből kiollózott részlet márkajelzésével ellátott gyomirtókat s a „természetes és színtartó Éliás-féle kelmefesték" feliratú áruját. Aranypajzson álló oroszlán, jobb mancsában fáklya.

Egy délelőtt, 1924. augusztus 29-én, Beatrix napján belépett a fodrászműhelybe, s mintha csak a fronton lennének, ráparancsolt a hajdani tisztiszolgára.- Copfot levágni, hajmosás után az öblítővízbe keverje be ezt a port - mondta, s amikor a székben ülő lány, két hatalmas varkocsának levágása miatt, rémületében

31