Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 2. szám - Vári Attila: Immaculata, avagy ki volt a szeplőtelen?

kristálypoharakkal, kézi festésű porcelánokkal, hatalmas mahagóniszínű állóóra, s a két ablak közötti fő helyen a családi címer, amelyről zsinóron, tokba zártan függött a királyi, fejedelmi pecsét.

Ilyen volt Eliásék háza, s ilyen volt a szomszédaik, rokonaik otthona is.

Paraszt-polgárok voltak abban az alföldi járásbírósági székvárosban, ahol a családi házuk mellett az embereknek tanyájuk volt a végtelen síkság akácfás oázisaiban, s akik nem azért lovagoltak ki gazdaságukba kocsi vagy a már divatos autó helyett, mert az úri kaszinó ezüstserlegét szerették volna nyeregben végrehajtott bravúrokkal elnyerni. Az ősszel és tavasszal mocsárrá változó utak kényszerítették őket, hogy hátast tartsanak, s bár szinte minden családban akadtak papok, orvosok, ügyvédek vagy gyógyszerészek, létformájuk csak annyiban volt városias, hogy politizáltak, újságot járattak, a kaszinóban néha nagy összegekben kártyáztak, és lányaik zongoráztak, arcképfestést, csipkeverést tanultak, eljártak a városi színkörbe, hogy aztán már fiatalasszonyként azt folytassák, amit anyáiktól láttak. Tyúkot ültettek, s a tavaszi hidegek elől a konyha elrekesztett sarkában dédelgették a sárga pelyhes csibéket, pipéket, s már nem engedték be a lakásba a macskát, amely még nem is olyan régen olyan békésen szundíthatott ölükben, ahogyan majd lányaik babusgatják szoknyájuk melegében megbúvó doromboló gombolyagjaikat télen, a kötőtűk cikázó villanásai alatt.

Éliás Áron apja gyógyszerésznek készült, de 1914 júliusában, mint tartalékos tiszt, önkéntesen jelentkezett, s végigharcolta a világháborút. Megsebesült és felgyógyult, aztán ismét sebet kapott, de felkötött karral is csapatánál maradt. Az összeomláskor már ezredesi rangfokozattal lépett abba a tiszti különítménybe, amely az osztrákoknak ígért Lajta-menti területen létrehozta a Lajta-Bánság Köztársaságot. Később aKormányzó, közvetlen közelébe került, de mert nem értett egyet azzal, hogy Magyarország aláírta a trianoni békét, meg sem várva, hogy ténylegesen megkapja a Horthy által beígért legmagasabb katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet, leszerelt, s hazatért „parasztnak", ahogy mondani szokta.

Feles művelésbe adta tanyáit, azokat, amelyeket hősi halott testvérbátyja kellett volna műveljen, s csupán a városi földeket tartotta meg, s a bajtársi diákszövetség levelére, amelyben értesítették, hogy elmaradt két szemeszterét összevont vizsgákkal befejezve diplomát szerezhet a Kolozsvárról elmenekült egyetemen, válasz nélkül hagyta. Ráncos csizmát csináltatott, posztónadrágot, úgy öltözködött, mint a vele egyidős társai, csupán egyetlen dologban különbözött tőlük: nem lett gyógyszerész, de megszállottja maradt a vegytannak, s botanikai tanulmányait is hasznosítva olyan felfedezéseket tett, amelyekkel mesés vagyont szerzett gyártóként s szabadalmai révén.

Erdélyi tisztiszolgáját, aki nem ment haza a románok által megszállt Székelyföldre, megélhetéshez segítette, ötven évre bérbe adta neki házából azt a főtérre néző befejezetlen üzletet, amelyből gyógyszertárat akart berendezni számára a család, de amely így, „Varázstükör" néven, a város első Hölgyfodrász- és Szépségszalonja lett. Egyetlen férfi vendégnek való borbélyszék állt az utcai kirakatban, ajtóval elkülönítve a terem hölgyek számára berendezett részétől, s itt a mester naponta, a vasár- és ünnepnapokat is beleértve, minden reggel pont30

/

/