Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék
körzeti katonai parancsnokságot egy Kopasz nevű hadnagy a Gestapót Pamer SS Gruppenführer, a rendőrséget pedig Franz Rajt bánáti rendőrprefektus képviselte. Magyar részről Fóty Ferenc őrnagy tájékoztatta a résztvevőket a bácskai kommunista mozgalom átkos tevékenységéről. Egy kis csend következett, a hátára fordult, sorsába lassan belenyugvó legyet is lehetett hallani az ablakban, majd rátértek a szükséges intézkedések megvitatására. Az alkalmat megragadva Rajt valóságos kirohanást intézett a magyar kormány, továbbá a katonai vezetés ellen, hogy a bevonulás után nem léptek fel mindjárt kellő keménységgel a vörös banditákkal szemben, ez meg az. Itt azt a képtelenséget sikerült mondania, miszerint ez dettó azért történhetett így, mert a magyar katonák többsége kommunista. A nyilvánvalóan elvakult indulat, vagy éppenséggel eszes fondorlat szülte humbugot Fóty természetesen közvetítette Grassy városparancsnoknak, s innentől aztán többé-kevésbé egyenes út vezetett a hideg napokhoz. Illetve volt még egy esemény, amely erre nagy hatást gyakorolhatott. A fentinél sokkal nagyobbat. Nevezetesen Ribbentrop látogatása Budapestre. A mi Fladik Andrásunknál is robusztusabb fejű német külügyminiszter január 6-án érkezett a fővárosba, ahol a bolsevizmus elleni közös harc szlogenjeivel fényes bőrtáskájában az egész magyar hadseregnek a keleti fronton való haladéktalan bevetését követelte. Alig pár nap múlva kormányzói posztjáról Florthy magyarázkodó levelet írt a Führernek. (Kedves Adolf stb., stb.?) Miután biztosította Fiitlert a szövetségesi hűségről, meg az ország lelkes részvételéről a végső harcban, kérte a Szovjetunióban lévő páncélos hadtest visszavonását, továbbá azt, hogy Magyarország csak korlátozott kontingenst küldjön a keleti frontra. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a Balkán még mindig tele csupa vacak, aggasztó bizonytalansággal. Hogy Szerbiában még mindig fegyveres erők állnak az angolszász és bolsevista szövetség oldalán, melyet az egész fanatizált lakosság segít, beleértve a nőket és a gyermekeket is. (Azokat a téves csecsen lógókat is?) Utalt arra, hogy a harcok Bánátból Bácska területére is átterjedtek, véres áldozatokat követelve. A Horvátország, akárcsak Románia felől fenyegető reálmumus vázolása után végül kertelés nélkül kimondta azt, ami az ország vezetőit egyre komolyabban aggasztotta: ha a Balkán nyíltan a bolsevizmus mellé állna, Magyarország megint egyedül maradna mint a rend tényezője. Aleksandar Ruzicnak, aki sosem célzott olyan magasra, mint kiváló elméjű felmenői - akik egyebek mellett a hajógyár megfogamzódását és kihordását is lehetővé tették -, csodálatos megmenekülése után Sanyinak a még rája várakozó évek során jutott ideje összehallania meg összeolvasnia, összegondolnia is ezt-azt a maga kis otthonos portásfülkéjében, imádott kutyusai között a razzia témájára. Megértenie valamit abból, ami később úgy fogalmazódott meg: az ellenállás erejét messze túlhaladó tisztogatási akcióval a magyar kormány újabb érvet kívánt szolgáltatni ahhoz, hogy a magyar hadseregre az ország déli határain szükség van, és hogy tkp. itthon is a közös bolsevista ellenséggel küzd. Megértenie igen, elfogadnia persze nem. Ugyanakkor tőből elutasította a feltételezést, hogy - hasonló áttételes, nyakatekert módon - az öldöklés fő bűnöseit valójában a nyugati szövetségesek pénzéből és a vámpírként újjáéledt Fekete Kéz közvetítésével 16
