Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 2. szám - Balázs Attila: Kinek észak, kinek dél: a visszatért Délvidék
Már sötétedett sebesen, amikor pár közlegény puskára szerelt szuronnyal elindult feléje. Végét járhatta a hentesmunka azon az utolsó napon, amit még lehetett, gyorsan be kellett fejezni. Golyó nélkül? Mi lehet jobb?! Ruzic szíve ismét heves kalapálásba kezdett, közben a keze is elhalt, fejbőre pedig egész furcsán bizsergett, térde megroggyant. Az egyik katona karja döfésre lendült, amikor fülsértő, bődülésszerű, rekedt megállj hangzott a kivégzendő portás háta mögül. Egy anyapicsázó felettesé, aki miután elirányította másfelé ellenszegülésre szemmel láthatóan gondolni se nagyon merő embereit, egyiket még faron is rúgta, bőrtokjából előhúzta revolverét, majd lassan fölemelte. Amit a következő pillanatban mondott, szinte sziszegve, hogy szájának mozdulata ne is lássék, Ruzic mint szörnyű tehetetlenségből ébredő, azonnal megértette.- Ess el! - hangzott (nem azt mondta: dögölj meg!), és még ugyanabban a pillanatban az őrmester Aleksandar Ruzic hajógyári portás, éjjeliőr hóna alatt belelőtt a mögötte levő, varjaspolcot alakító nyárfába. Ruzic elvágódott. Akkor az őrmester gondosan célzott, majd ismét lőtt. A lába előtt hirtelen reája törő színészi tehetséggel rángatózó ember feje mellé a homokba. Eztán az már nem mozdult, az őrmester meg elment, és többé senki se jött oda. Leereszkedett a sötétség, akkor Ruzic elkúszott a kabinok mögé, ahonnan a csalitosba, onnan meg hajlott futással a puszta terepen át a dokknál elérte a hajógyár (lényegében akkor még inkább csak hajójavító) kerítését. Utolsó erejéből áttornázta magát rajta, majd tompa puffanással, mint a krumpliszsák, kihasított nadrággal a földre esett. Pár borjúnyi, kivillanó fogú szelindek rontott rá nagy morgással tüstént. Ám csakhamar rajongó, farkcsóváló kutyavisongásba váltva, ott tolongva-vihán- colva körötte: valahány arcon nyalta. Örömmámorában szájon csókolta, kitörő szenvedéllyel sorra megnyelvespuszizta, toporgó felindultságában a legifjabb vérszomjas őreb kicsit le is vizelte az elgyötört, reszkető férfit. Még lármásan össze is vesztek rajta, ezzel nem is hagyták, hogy békében ott fagyjon meg ebben az öngyilkos pózban. Valósággal betuszkolták oda, ahol a szegény, megrendült gazdi valamelyest magához térve, rég várt vacsorájukat kissé még bizonytalan mozdulatokkal ugyan, de végre kiporciózhatta. Jóval később - híres dupla péniszű távoli ősének könnyekig kacagtató történetét háttérbe szorítva - kedvenc telepi kocsmájában így tréfálkozott hol ékes szerbségével, hol tört magyarságával, ahogy a helyzet hozta, Ruzié Aleksandar, magyar barátok közt Sanyi, akinek a (rossz) vicc volt a természetes eleme:- Ha akkor ott még be nem futok a helemre, azok az átkozott mendrovác kamenicai kalózkák elkötöttek volna a rám bízottak közül akár egy hajót is. Hát ki felelt volna érte? He? Maga vitéz Horthy Miklós altengernagy? Baszod alásan. ■■ Negyvenegy januárjában, az újvidéki razzia kezdete előtt megbeszélésre került sor a magyar hadsereg megbízottai és a bánáti katonai közigazgatás képviselői között. Téma: a partizánok elleni akciók összehangolása. A bánáti 15
