Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 12. szám - Dobozi Eszter: A hely; Babérnyár; Írisz; Mondani, mondani, mondani… (versek)
Annának és Gábornak „Velünk múlik a múlhatatlan, s visszavetül millió új alakban." (Csíki László: Asszonyok, asszonyom...) Villámfénynél tisztul ki így a látvány, eszmélkedő fólszikrázó tüzén, megvillanón a fém, mint láng, a hártyán imbolygó, szívig torlódó ütés a Tört, a Rész Egésszé visszazárva teljes immár, mint fordított szülés, s mikor fól-fóldereng az égi bárány, elédpereg, mi volt, ringó füzért sorjáz sok gyöngyalak, kik egykor éltek - ugyanegy az arc, az áll vonalában összetéveszthetetlen ott az ív is - : veszi milliókból színeit írisz, illatot, ízt, forma formát ha választ, évezrek ím az „Egy"-ben visszatérnek. Mondani, mondani, mondani. milyen nagyon készültem erre még odafónn milyen kérlelhetetlen volt a kényszer álltomban a porhanyóssá romló erősség legfelső fokán milyen feszítőén sürgető - megfesteni milyen belső robbanáshoz volt fogható: megnevezni mind ami csupán onnan arról az egyetlen bazaltkőről ami csak épp abból a szögből abból a magasságból látható abból az egyetlen szakából a napnak abból az egyből, melyben a rész is egész a tört töredékéhez mérten fönt a csúcson
