Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Lengyel András: József Attila és Illyés – Osvát vonzásában (A marginalitás irodalomszociológiájához)
Attilának Rubinhoz írott, Illyés verseit is dicsérő levelét a címzett még azon frissiben megmutatta az érintettnek. Ez a levél lappang vagy megsemmisült, de létét Illyés - már csak hiúsági okokból is - utóbb többször is fölemlegette. Kár persze, hogy ez a levél nem hozzáférhető, mert így nem tudjuk meg, miben is állott a dicséret, a levél létében azonban nincs ok kételkedni. Gyanakvásra már csak azért sincs okunk, mert valamennyi rendelkezésünkre álló adat szerint a kapcsolat jól indult; 1928 a barátkozás, sőt a barátság éve volt. Amennyire a különböző emlékezésekből megállapítható, viszonylag sokat voltak együtt - baráti társaságban is, kávéházban is, egymás lakásán is. Aligha véletlen, hogy József Attila még Vágó Mártát is egy olyan társaságban ismerte meg, amelyikben Illyés is ott volt (vö. Vágó 1975. 20-27.). Márta emlékezéseiben részletesen beszámol az együtt töltött alkalmakról, így megtudjuk, hogy a lányt Illyés előbb, még Párizsból ismerte, s kezdetben a két költő között enyhe rivalizálás is folyt a lány kegyeiért. Vágóéknál, baráti körben, mindkét költő költőként is megnyilatkozott, Márta szerint Illyés például az Orosz Annát mondta el, József Attila pedig szintén saját versét adta elő. Illyés ugyan évtizedekkel később, megismerkedve a memoárral, kételkedett benne, hogy e társaságban ő csakugyan elmondta volna valamelyik versét, de ez - akármelyik emlékezés a pontos - nem változtat a lényegen: irodalomról, költészetről is folyt szó köztük. Szóba került pl. az Ady-kultusz, a Nyugat, Osvát, s természetesen a két ifjú költő személyes aspirációja is. Az egyik fő érintkezési helyszín, több, egymást erősítő adat szerint, a Magyar Korona kávéház volt. Ezt legplasztikusabban Illyés egyik évtizedekkel későbbi verse, a Kaland s halrajzás a régi Koronában (Domokos szerk. 2006. 25-26.) idézi föl: Tófenék-homályos volt a füsttől, a gőztől a délutáni kávéház, mégis hideg, noha zsúfolt s dohos. A nagykabátban ülő ügynökök asztalain túl, a forró terem végén ott már a falborító nagy tükörnél mint egy tengerből fölmerülve, végre ismerős arc. [■■■] Kivel is volt találkozóm? Déry? Nagy Lajos? Osvát? József Attila ott lakott a ház mögött, jó kis cselédszobában a gangra nyílt alkalmas ablak, szolgálva másod bejáratul is. Nem, Osvát itt csak déli egy óráig „rendelt" Nem bírta a füstöt, a délután már tószerűt, a nyüzsgést. Pap Károly? Pintér? Nem volt ő akkor is már halott? Fenyő néha kalucsniban érkezett. Komor? Zelk? Sorsunk még elcserélhető volt, halrajzásszerű. Hogy hiteles ez a rajz, több minden egybehangzóan igazolja. Az Osvát-irodalomból tudjuk, ez időben Osvát törzskávéháza csakugyan a Magyar Korona volt. József Attila itt dedikálta 1928. február 20-án egyik kötetét Fenyő Lászlónak, egyik leveléből pedig tudjuk, hogy csakugyan bejárt a kávéházba, sőt volt, aki még neki írott levelét is ide, a Magyar Koronába címezte (JAlev 221.). Minden valószínűség szerint ez a kávéház volt az a kávéház is, amelyben a nevezetes Szonett-játékra sor került a két költő között. Erről már 1940-ben beszélt József Jolán: „Egy papírlapra rímeket írtak fel, szonettformában, a másiknak 74
