Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Miskolczi Miklós: Szabadka elvesztése (90 éve történt: 1918. november 13., este 7 óra)
lelőttek az utcán. És már nem volt erő a tettesek felkutatására! Közben dúlt a spanyolnátha, (gyógyszerként ingyenpálinkát osztogattak, a fél város részegen támolygott), hetek óta nem volt villanyvilágítás, petróleum se, gyertya se. Zsírmécsessel világítottak a tiszt urak is.- Menjen el a Szerb-bunyevác Nemzeti Tanácshoz - mondta a vasutasnak Mihajlo Bodi őrnagy - és utasítsa őket, hogy valaki jöjjön a pályaudvarra és fogadja a szerb csapatokat. Este hat óra lehetett, amikor a vonatok elindultak Topolyáról. A vagonokban tüzelésre kész katonák sorakoztak, az ajtókhoz géppuskákat helyeztek. Már csak percek hiányoztak a végzethez.- A sötétben kezdtek feltűnni egy nagyváros körvonalai, tornyai. Zsivulevics alezredes és én az ablaknál álltunk - írja némi költői túlzással és pátosszal az egykori őrnagy. Aki később 1918-tól a szerb kormányt képviselte a nem hivatalos magyar-szerb állami kapcsolatokban. Puskalövés nélkül szerb kézen 1918. november 13., 19 óra.- Nagy tömeg volt a pályaudvaron, több fegyveres magyar katonát és sok halomba rakott fegyvert láttunk a vonatból. Simon Milodánovics nyugalmazott ezredes, a Szerb-bunyevác Nemzeti Tanács elnöke üdvözölt bennünket, majd átadta a szót dr. Joca Manojlovicsnak. A magyar nemzeti tanács nevében dr. Havas Emil ügyvéd mondott üdvözlő szavakat, ezután Dembitz Lajos polgármester beszélt. A magyar szavakat dr. Jován Petrovics tolmácsolta. Zsivulovics alezredes válaszolt az üdvözlésekre. A rend és a béke fenntartását, együttműködést kért a jelenlévőktől. Érkezésünk céljáról azonban nem mondott semmit. Később hallottam, hogy a magyarok azt hitték, a mi hadseregünk csak ideiglenesen jött Szabadkára, s bennünket rövidesen francia csapatok váltanak fel. Ezt a hiedelmet erősítették a budapesti magyar újságok is, amelyek már kész tényként közölték a belgrádi katonai konvenció aláírását. És természetesen az abban foglaltak szigorú betartását. Ennek tulajdonítható, hogy délután (november 13.) ellentmondásos hírek terjengtek a városban. Előbb, hogy jönnek a szerbek, később, hogy már Újvidékről is kivonultak. A szabadkai vasútállomásra érkező szerb katonaság azonnal megtiltotta, hogy Budapest vagy Szeged felé vonatok induljanak. Zsivulovics alezredes az állomásfőnöki irodában fogadta a tanácstalan, utasításokért jövő városi tisztségviselőket. A törvényszéki elnök például azt kérdezte, hogy akkor most mit csináljon a vizsgálati foglyokkal, az adóhivatali főnök az iránt érdeklődött, hogy továbbra is behajtsa-e az adókat. Ezalatt Mihajlo Bodi az Újvidéken kapott parancs szerint elsétált a távírdába és értesítette a hadosztályparancsnokot, hogy Szabadka, puskalövés nélkül, szerb kézre került. Igaz, az utcán még magyar katonatisztekkel, fegyveres magyar katonákkal találkozott, akik csodálkozva nézték a szerb őrnagyot, de senki meg nem állította, senki meg nem kérdezte, hogy mit is keres szerb egyenruhában a magyar Szabadkán. Az alig néhány éve elkészült új városházáról Zsivulovics alezredes elé hozták az információk alapján előre elkészített kétnyelvű kiáltványt, amelyből a lakosság értesülhetett a megszállásról. Az alezredes csak(!) annyit javított rajta, hogy a megszállók nem az antantcsapatok, hanem a szerb hadsereg. Csak ennyit, és a papírt már vitték is a nyomdába. Az utcákon szerb katonák kezdtek járőrözni, a parancsnokok pedig a városházára mentek, ahol Blásko Ráics plébános köszöntötte őket. dr. Pleszkovics Luka (dr. Pleszkovich 44
