Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Miskolczi Miklós: Szabadka elvesztése (90 éve történt: 1918. november 13., este 7 óra)
vonalra. Ha ez a terv sikerül (tudjuk, sikerült), akkor egész Bácska elfoglalt, és nem megszállt területnek számít, aminek a későbbi béketárgyalásokon nagy jelentősége lehet. Lett is. A parancs szerint már az is elég lenne, ha csak járőrökkel érnék el a megjelölt stratégiai vonalat.- Tanácskozni kezdtünk, hogyan hajtsuk végre a parancsot - írja az 1918-ban még őrnagyi rangban szolgáló Mihajlo Bodi. - Milojevics ezredes engem szemelt ki. Elrendelte: siessek az újvidéki pályaudvarra és közöljem a 8. ezred parancsnokával, Mihajlo Nedics ezredessel, hogy vagoníroz- zon be egy zászlóaljnyi gyalogságot, továbbá néhány üteget és azonnal induljunk Szabadka felé. Ugyanekkor Zenta és Zombor irányába is elindult egy-egy zászlóalj. Az így „előrevonatolt" csapat tisztjeit figyelmeztették, hogy a fegyverszüneti szerződés még nincs aláírva, ezért esetleg magyar, illetve a Szalonikinél megvert Mackensen német tábornokhoz tartozó csapatok védekezésével lehet számolni. A feladat végrehajtását Mihajlo Bodi őrnagynak majd telefonon kellett jelentenie. Ha ez megtörténik, úgy Szabadkára vezénylik az egész 8. gyalogezredet. A hirtelen indulás körül némi zavar támadt, mert az újvidéki pályaudvaron se forgalmistát, se mozdonyvezetőt nem találtak. Végül kerítettek masinisztát, akit egész úton négy puskás őr és egy géplakatos szakmájú katona ellenőrzött. A vonat (már nem is egy, hanem kettő) november 13-án, délután 2 óra 13 perckor elindult a Szabadkáig tartó mintegy 100 kilométeres útra. A gyalogos zászlóalj parancsnokát Ante Zsivulovics alezredesnek, a másik szerelvényen utazó tábori üteg parancsnokát Radivoje Ziatonovics őrnagynak hívták. Délután 4 órakor értek Újverbászra, ahol már egy szerb lovas felderítő csapat várt rájuk. A felderítő hadnagy szerint Szabadka előtt gyülekeznek Mackensen tábornok német csapatai, hogy újra felvegyék a harcot.- A helyzet komolynak látszott - írja visszaemlékezésében Mihajlo Bodi -, tudtuk, hogy a magyar csapatok is ellenségként viselkedhetnek, hiszen a fegyverszünetet még nem írták alá. Tanakodtunk. A vasútállomáson várakozott egy Zomborba készülő vonat, amit a szerb csapatok azonnal lefoglaltak. Egy századnyi gyalogost, afféle előfutóként átszállítottak rá, így most már három szerelvénnyel közelítettek Szabadka felé. Befutott egy személyvonat Budapest felől. Az érkező utasok között volt dr. Berivoj Bera nis-i szerb orvos, aki fogságból tért haza. Kérdésre elmondta, hogy reggel indult Budapestről. Útközben az állomásokon sok katonát látott, akik fegyvereiket eldobálták. Budapest irányában viszont menekülő német katonákkal megrakott vonatok robognak. Szerinte a szabadkai állomáson is zavargások vannak. Sűrű havas eső esett, amikor délután 5 órakor a szerb katonavonatok elindultak, egyelőre Topolyára. Itt egy bunyevác férfi kéredzkedett fel a katonákhoz, mondván ő szabadkai, csak kinn járt a tanyáján. Hasznos információkkal is szolgált, miszerint Szabadkán működnek a hatóságok és megalakult a Magyar, illetve a Szerb-bunyevác Nemzeti Tanács is. Mihajlo Bodi a topolyai állomásfőnöki irodából felhívta a szabadkai vasútállomást. Egy szerbül beszélő férfi jelentkezett.- Vannak-e még németek Szabadkán?- Nincsenek. Reggel elmentek. Az óvatos kérdés több, mint jogos volt. Október 28-án mintegy 6000 német és magyar katona szállásolt el Szabadkán, „mióta hadvezetőségünk a megszállott területek kiürítésére szánta el magát" - írta kegyesen a Szabadkai Hétfői Hírlap. Valójában a vereség után visszavonuló seregről volt szó. Külön gondot okozott a 800 német és magyar tiszt elszállásolása. Megteltek a szállodák, rekvirálták a magánlakások szabad szobáit. És közben félhettek is. Mindenki tudta, hogy szeptember végén két, kimenőn lévő magyar bakát csak úgy, orvul 43
