Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bencze Erika: Magyarország fölfedezése (esszénovella)

Bence Erika

Magyarország fölfedezése

(esszénovella)

Ketten ültek a teraszon. Nem kellett, hogy Z. mondja. Tudtam a választ, noha távolabb, hangtávolságon kívül álltam meg. Egy kicsit azt a látszatot szerettem volna kelteni, hogy nem tartozom hozzá. Nem akartam bemenni, s az sem tetszett, hogy Z. igen. A magyarországi újságírók balatoni üdülőjébe. Valahogy már akkor is határozottabban fel tudtam mérni bizonyos helyzeteket, s jobban ismertem az emberi természetet, hamarabb felismertem a jelzéseket, mint ő. Pedig alig múltam húsz. Ez egyfajta - ma már dühös vagyok rá, akkor még, valamiféle szerelemhatáron innen, csak kényelmetlenül éreztem magam miatta - istenverte naivitás. Mint mikor az embernek időkiesése van, nem veszi észre évtizedek múlását, a környezet és a közösségek változását. Hogy nincs már együvé tartozás meg szakmai becsület és szolidaritás. S hogy ezek olyan tartalmak, amelyeket nagy háborút járt emberek közvetítettek. Az apja meg egy kihalt korosztály, akikkel ezek a tulajdonságok is kivesztek.

Nem tudom, mit mondott, nem is kérdeztem, feltételezem olyasmit, hogy látom, ez a magyarországi újságírók nyaralója, nagyon örülök, én vajdasági magyar újságíró vagyok, több mint három évtizedet töltöttem a szakmában, s gondoltam, a feleségemmel megszállhatnánk maguknál. Láttam, hogy az egyik alak a hónalja alól néz vissza és mond valamit. Milyen feleletet kaphat az ember egy hónalj alól?

Úgy emlékszem, azt mondták, ott van szemben a szálloda, vegyünk ki magunknak ott szobát. Nem az elutasítás (hogy tulajdonképpen szóba sem álltak vele, még csak a recepciós elé sem engedték, mert én nem is reménykedtem valamiféle ingyenes szállásban - Z. talán igen), hanem a megjegyzés esett rosszul. Mert az ajánlott egy méregdrága luxusszálloda volt. Vagyis a válaszba nagy adag sértés mélyült. Idejönnek ezek a csóró határon túli magyarok, s ellátást kunye- rálnak! S volt benne gúny is. Ezeknek úgysincs pénzük. Holott nem biztos, hogy nem lett volna. Akkor még. Mert utána Tomajban vettünk ki szobát magánpanzióban. Igaz, én már akkor is meg voltam győződve, ezt nem engedhetjük meg magunknak. (Nem tudtam, hogy ennél még kifejezhetetlenül rosszabb is lesz. Az érzéstől, hogy nincsen elég pénzünk, ez ideig még egyetlen nyaralás alkalmával sem szabadultam meg.)

29