Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)
A rozzant bérház zajai ragadnak el. Egy tavalyi fényképet nézünk „Istenem, milyen mások voltunk, szívem, bohók, vidámak, boldogok, mindebből semmi sem maradt... Még élt Marina is, üzent. Azóta ősincs, messze ment.- súgja Léna és felnevet. Könnyei fehér fellegek. És a Marina verseit olvassuk kora reggelig. * Ez a vers már szibériai vándorlásaik után íródhatott, hiszen az úgynevezett három szibériai füzet egyikében sem szerepel, valamikor 1946-47-ben... Ezt is amerikai látogatásuk idején diktálta le nagymama, és szomorúan meredtek egymásra nagyapával... Cvetajeva tragikus haláláról csak a háború után, hazatérésük napján értesültek Anna Ahmatovától, hangvétele miatt viszont úgy érzem, az első szentpétervári ciklusban van a helye. - Tatjána Bogdanova Reggeli séta A Nyevszkij Proszpekt is kihalt, kora reggel a zivatart tavak felé vitte a szél. Csatornák fölött ködgomoly, akár egy eltévedt mosoly, foszladozik, már nem remél. A pocsolyákban szomorú arcom torzul el, mikor rekedt hangon, egy utcaseprő kér tüzet. Mohorka bűz és vodkaszag, A görnyedt férfi elhalad, komótosan seperni kezd. Két részeg utcalány dülöngél. „És ha kétszer annyit kérnél?" „Megbolondultál? Megpofozna!... Egy felöltős, kalapos férfi áll szembe velük, áruk, kérdi, Felnevet. Kétszer ennyit adna, 13
