Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)
zárkába duglak titeket! Tudjátok, hogy ez mivel jár!" jelent meg egy bősz csekkista, de én akkor már messze jártam. A sok csonka-bonka sipista, szoronghatott már a fogdában. A hajókat ködbe takarva, éjszaka hullt a Néva-partra. A rakparton hazaosontam. * Léna nagymama emlékezete szerint a vers valamikor 1933-ban íródhatott, neki diktálta le nagyapa, s amikor 1939-ben úgy döntöttek, hogy megszöknek, vállalva ennek minden ódiumát („Kilépnek a sorsukból, mint egy rossz cipőből" - ahogy nagymama fogalmazott.), éjszakákon át diktálta neki nagyapa az úgynevezett szentpétervári füzetekbe a verseket, egyesekre már nem emlékezett, másokat nagymama memóriája őrzött. Datálni viszont sajnos elfelejtették őket, így egyes darabok megírásának idejét szinte lehetetlen eldönteni. („Volt is arra időnk!" - mosolygott nagymama.) Ezért az egyes versek az öt pétervári füzetben nem megírásuk időrendjében követik egymást, hanem nagyszüleim memóriájának szeszélyei szerint. - Tatjána Bogdanova Esti teázás Duruzsol már a szamovár, Léna teájára vár. Sarokban homály gomolyog, dübörögnek a motorok. Az elhurcoltak árnyai nem tudnak múlttá váltani. Közöttük bolyong Marina, torz dallam, rekedt ária. Fekete tea. Páragőz. Marina hosszan elidőz. Vékony, karcsú, sudár alakja, az eltűnt időt visszalopja. Igen, voltak nyári napok, karbunkulus szeme ragyog. És voltak csikorgó telek, szerettél és szerettelek. Nincs kockacukrunk, keserűn isszuk a teát, keserűn nézünk egymásra, keserű minden percünk. A derű minket már régen itt hagyott. Nézem Lénát és hallgatok. Ordítás, macskanyávogás, kopogás, ajtócsapkodás. 12
