Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)

* Ez a vers Asztrov doktor hagyatékából került elő, többször adtak át neki verseket a szentpétervári költők, s ezek számtalan házkutatást, költözködést megúszva, csodálatos módon megmaradtak. Asztrov szerint a húszas évek közepén keletkezhetett, akkoriban nagyapa Dumas és Victor Hugo regényeit fordította, s nem nagyon írt verseket... - Tatjána Bogdanova

A koldusok

Csonka-bonkák lábatlanok Fogtak körül a Néva parton. Szitokszavak és panaszok, jajongásukat ma is hallom. Őrjöngtek, s túl haragon, vádon, a ködbe vesző láthatáron, közelgett már lilán az alkony.

Ami pénzem volt, szétosztottam. Gyűlölködve estek egymásnak.

És én rémülten elfutottam, odahagyva az éjszakában, a mankós hadastyánokat. e torz, emberi vázakat. Csúszva-mászva jöttek utánam.

„Fiatalúr írjon beadványt, a népjóléti hivatalnak!..."

„Ne hallgassa e beste hitványt, csicskása volt a gaz Kolcsaknak." „Rágalom, mindig veres voltam, Bugyonnij marsallal harcoltam, golyó roncsolta lábomat."

„Hazugság mindég fehér voltál, elárultad tábornokod!

Mindig minden veszélyt megúsztál, hogy bizonyíthasd hazugságod, levágattad a lábadat.

S most sorolod csatáidat, és áhítod a mennyországot,

de pokolra kerülsz pokolra, ebadta ellenforradalmár."

„Ne hallgasson rá, rút mihaszna, spicli a bolsevikoknál..."

„Mi történt?! Megkergültetek,

11