Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)

a döbbent szerelmeseket. - Bevinnének most titeket.

Ők nem szeretik a csodát, amiben nem hihet a párt.

Begyűjtik, akik megláthatták, a bronzlovas feltámadását."

Összebújva, padok alatt, várták meg, amíg elhalad

az őrjárat. „Mit éltetek át kedveseim, biz a csodát!

Mindig Szent Iván éjjelén, indul el, űzi vakremény,

hogy a seregét megleli, s a vörösöket kiveri.

Kérdem, hős fiai hol vannak? Csontjaik régen elporladtak.

Azóta túl, másik világon vitézkednek. Marad a járom."

Intett lovas a bronzlovának, talapzatukra visszaszálltak.

Mintha mi sem történt volna, bámultak fel a véres holdra.

Ők pedig nézték Máriát, és karján egyszülött fiát.

Pityerben fehér éjszakán, pityergett, remegett a lány.

„Mi volt ez? Miféle talány?" Elmenekülnek. Asztrahány

lesz otthonuk egy ideig. Szerelmük beteljesedik.