Forrás, 2008 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2008 / 11. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből (versciklus)

Vörös tengerész támolyog. Mellette lotyó ámolyog.

Lábatlan koldus könyörög. Szeméből pajzán ördögök

A szoknyája alá bebújnak.

Kacag a lány, hopplá, táncolnak!

Valcer, tangó és menüett, kísérti méla, halk duett.

Varázs forgatja őket, mámor, kiragadva az éjszakából.

És a szív alakú téren, hiszik, rájuk vár az éden.

Kerengőznek, szitál a hold, feltűnik minden, ami volt.

Talapzatáról - csoda? - lelépett a bronzlovas és körbenézett.

Lovát vezetve megindult, és a nagyharang megkondult,

hirdetve a titkos csodát.

Érezve a perc mámorát,

nézték a dübörgő talányt.

A fiú ölelte a lányt.

Csekkisták jöttek. Rendőrök. Lőnek, avagy a menny dörög?

Hősünknek ugyan mit árthatnak? Golyóik róla lepattognak.

Felpattan bronzlova hátára. Távolodik. Halkul a vágta.

„Razzia! Irány a templom! - Hívja púpos, lábatlan gnóm